Az elmúlt hónap fontos eseményeiből összegyűlt egy kosárra való. Szám szerintem öt fontosabb esemény történt autókám körül:
- hűtőventilátor egyes fokozata visszatért a kómából
- meglátogattuk Kaposvárt és Szennát a 2009-es Őszi Találkozó alkalmával
- megszereződött a gyári BIS hátsó ablaktörlőkar FanTomee jóvoltából
- felkerültek a téli gumik a felnikre
- megtörtént az első olajcsere a motorfelújítás óta

Előző bejegyzés örömteli zárszava után újabb problémák következtek a váltóösszekötő körül, mivel az egyik csavar menete elnyalódott. Cserélni nem tudtam, viszont a gyári jellegű önzárós anyacsavarok megoldották a problémát. Azóta a lehetőségekhez képest szépen veszi a sebességeket.

Egy lépés a tökéletesség felé
Október 10-11-i hétvégén meglátogattam VadMacsot, aki segített belőni a kuplung pontosságát, majd felajánlotta, hogy megjavítja a hűtőventi egyes fokozatát. Mivel az még sosem működött az autómban, örömmel fogadtam el az ajánlatot. Azóta a gyári hőgomba és a gyárinál tartósabb minőségű hogyishíjják saru koprodukciójában még egy lépéssel közelebb kerültünk a gyári állapothoz, amiben hatalmas szerepe volt VadMacsnak és a forrrrassztóállomásának, ez úton is ezer köszönet érte!

Október 16-án dél körül Kaposvár felé vettük az irányt, VadMacsékkal mögött haladtunk "konvojban" Dorkámmal az őszi találkozó felé. Néhány óra tescózás után átgurult a sor Szennára, ahol este kellemes mulatozás kezdődött a club legjavának jelenlétében (no azért pár alap arc hiányzott, de megoldottuk... ). A logikusan gondolkodók egy idő után fellőtték a pizsit, páran viszont maradtunk, hogy megvárjuk a hajnalt, nehogy magányosan ébredjen. Volt rágó, volt jégsör és volt ablakban álló KG, aki... De ezt majd máskor.
Szombaton gyönyörködtünk egy sort a Szennai Falumúzeumban, ami falumúzeumos viszonylatban nagyon szép állapotú, köszönjük a lehetőséget a szervezőknek. Az ebédet néhány humorista társaságában volt szerencsénk elfogyasztani, az élmény megfizethetetlen. Kaposváron csaptunk még egy laza városnézést és forrócsokizást kettesben Dorkával, majd elindultunk haza felé, mert várt minket Kanizsa.
Utólag is köszönjük a szervezést FanTomee-nak és a somogy megyei brigádnak- Sajnálom, hogy a szombati napot már nem tölthettük Gabozsváron, pedig emlékezetes eseményekben nem szűkölködött az sem.

Még egy lépés a tökéletesség felé
Mivel a talin nem sikerült megbiznicelni a hátsó ablaktörlő kart FanTomee-val, így néhány nap múlva postán érkezett meg a csomag a szép állapotú szállítmánnyal, amire azóta került egy 35 cm-es Valeo ablaktörlő lapát. Tegnap volt is egy 150 km-es esős tesztutam a legújabb alkatrésszel, hibátlanul üzemel, köszi FanTomee! Most már három darab 35 cm-es Valeo üzemel ezen a kicsi autón.

A nap másik említendő eseménye a téli gumik felkerülése az autóra. Ma reggel pedig lecseréltem az olajat a motorban (34500 a kilométeróraállás). Újfent Castrol került bele. A nyári gumik leszolgálták a kb. 33 ezer kilométert, tavasszal új közreműködők után kell néznem. (Vagy valami szélesebb gumik kerülnek fel, vagy veszek 4 rabszolgát minden kerék helyére környezettudatosság okából. ) PAPDÉT! Csak néhány fotóka... Plusz kifelejtettem a feljegyzések közül, hogy az őszi talira elhozta nekem Baz kolléga a komplett padlókárpitot hangszigetelőszőnygestől az ő harmincvalahányezer kilométeres donorautójából. Egyelőre nem tudtam még foglalkozni velük, de kapnak majd egy jó alapos tisztítókúrát és tavasszal bekerülnek az autóba. Még egyszer köszönöm Balázsnak a lehetőséget és a szállítást!

Kisebb komplikációk egy komoly szívátültetés után

Szóval Csanak már megint "megjavította" az autómat. Tudniillik rosszul raktam össze a megszakítóházat, így a tengelye nem a helyén volt, emiatt nem tudta szegény öcsém belőni a gyújtást egy hete. Azóta nagykirály a gyújtásom, rég nem volt ilyen, köszönöm Csanaknak és Gábornak is. Önindítót vettem a szokásos bontóban, most az is tökéletesen működik az autóban.

Összeállt tehát teljesen a szerkezet szombatra, gyorsan kocsiba be, ablakot le, próbaútra ki. Kuplung keményebb, mint a régi váltóval volt, sebességeket nehezen veszi, km óra mutató fekszik, szar gázbowden miatt magas az alapjárat. Ezekkel jövő héten foglalkozunk, a kasztni felé vettem az irányt.

(Újfent) saját kezűleg kompresszorral lefújtam alvázvédővel a hátsó kerékjáratokat, és kicsiszoltam, lefestettem a kerékperem hátsó részét, ahol ledobta magáról a festéket. Tesóm javasolta, hogy télre tegyek fel hátulra sárfogókat, amik takarják a festést is. Meggondolom.

Vasárnap befaragtam a bontott légszűrőház-kipufogó közé az összekötő fém-bitumen csövet, ami a téli időszak közeledtével valószínűleg hasznos lesz. Ezenkívül szintén alvázvédővel lefestettem a küszöb legalsó peremét, plusz a hiányzó pirosságot pótoltam.

Nagy kalamajka egy apró alátét miatt

Hétfő reggelre készen állt az autó az újabb szombathelyi túrához. Győrben bugrottam Csanakhoz, aki elmesélte, hogyan kell a km óra spirált kicserélni, és összekavarintotta az olajnyomás-jelző kábeljét, ami szegény leszakadt út közben, valamint elmondta, hogy hiába van bent a gyári hőgomba, nem lesz két fokozata a ventinek, mert a bal alsó részen lévő csúszósarus rész hiányzik az enyémről... Ezen kívül megállapította, hogy a generátor nem lett kihézagolva, amiből baj lehet, majd pótolni kell. Tovább indulva, Enese és Csorna közt félúton elkezdett sikítani az ékszíj. Megnéztem: Egész generátor mozgott, a kitámasztó fémkar alsó csavarja elveszett, a generátor alsója pedig meglazult. Mindez a kifelejtett hézagoló alátét miatt... Egy régi hardy csavar és egy a racsnis kulcs 13-as fejével (ami alátét szerepet kapott) megoldottam a gondot, kibírta az utat Szombathelyig. Elég para volt, de szerencsém volt megint...

Négyfrontos harc a hibák ellen

Kedd reggelt a bontóban kezdtem, ahol kaptam km óra spirált, ezt cseréltem is rögtön (a tömbház melletti parkolóban a padkára feltolatva sikerült az autó alá bújnom).

Utána túra a városba: Unixnál vettem (raktárról!) BIS gázbowdent, valamint megrendeltem egy keletis boltban a rugalmas váltóösszekötőt  csavarokkal című produkciót. Km mutató valamit mutat, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy tizest csal lefelé, nem érzem rendesen, mert új a moci, de majd ha minden egyben lesz, megmérem GPS-szel.

Majd szétrobbantottam a belső teret, miután hátul kihúztam a régi gázbowdent, és az újat befűztem... Felszedtem a középkonzolt, ami a kardánalagutat takarja elöl, alatta undorító látvány fogadott és megint szidtam magam, hogy erre miért nem voltam képes akkor, amikor a festőhöz ment az autó.:S:(
Mindig új meglepetésként tárul elém a tény: A legtöbb helyen annyira pofátlanul egyszerű ez az autó, hogy  csak imádni lehet! Csak két éve még hülyébb voltam ezekhez, mint ma vagyok, visszagondolva, teljesen kibeleztem volna az egész autót, mielőtt festőhöz vittem volna...

Robbantás után kiszedtem a gázpedált és a váltó-gumiharangot is a helyükről, majd hirtelen felindulva rendeltem ezekből is újat a keleti autós boltból, holnap háromra értük megyek.

Generátor hézagolását magyarázta Csanak egy ideig, míg sikerült felfognom, de aztán tettek következtek, így úgy tűnik, a második számú probléma is megoldódott. Megint tanultam a saját hibámból, Csanaknak pedig megint hála.

Az új gázbowden tehát a helyén, holnap be kell kötni az új gázpedálra majd véglegesen. Rugalmas összekötőt leszedtem csavarokkal együtt, holnap már csak fel kell rakni az újat, úgyhogy elkönyvelhetem, hogy négy problémából kettőt teljesen megoldottam, kettőt pedig félig-meddig.

Képek nincsenek, mert a fényképező még mindig szervizben, mindenki vegye elő a  fantáziáját.

FRISSÍTÉÉÉÉS:

Egyben az autó!!!

Ma (szerda) ebéd után kiporszívóztam és kimostam a kardánalagút (vagy hogy hívják aztot csúnya részeit, háromkor pedig elmentem a megrendelt cuccokért. Váltókar gumiharang első ránézésre mocsok ótvar, gázpedál sem bíztató, váltóösszekötőt meg nem tudtak hozni (miután az előző kettőt láttam, nem annyira sajnáltam. ). Előző kettőt gyanúsan 800 Ft-ért elhoztam azért...

Gumiharangon nem volt a 4 lyuk, amivel rögzíteni lehet, és olyan sorja volt rajta, mint még soha semmin, így ment vissza a régi, ami még így lukasan is szebb, mint az utángyárott újan. Gázpedál szintén maradt a régi, mert ez is retek fos volt (hogy kéne azon fixálni a gázbowdent???). Mindig meghaladja a fantáziámat az untángyártott cuccok minősége, megint megszivattam magam.

Tehát régi rugalmas összekötőt régi csavarokkal (amik amúgy komplett gyáriak hullámalátéttel, persellyel együtt, csupán az anyacsavar sima 10-es) visszaraktam, jól megolajoztam az egészet.

Régi gázpedál vissza, új bowden rá, összekötés, csodás alapjárat, mint a mesében! (A legnagyobb hibája a gázpedálnak, hogy egyszer megéghetett, és a határoló pöcök hiányzik róla, ami teljesen felengedett állapotban megfogná, emiatt kicsit lassabban húzódik vissza, ha felengedem, valószínűleg feszül a bowden...).

Alapjárat beállítva, sebességeket veszi, mint a kisangyal, azonnal próbakör és csodás eredmény, régen nem volt ennyire egyben a kisautó!!! Nem hittem volna, hogy egy kis olaj és egy gyári gázbowden ennyit dob a teljesítményen! Végre azt mondhattam: Tényleg megérte a sok szerelgetés, nagyon megy a gép!

A mese tanulsága megint: Sose vegyetek utángyárott alkatrészt, mert hiába hűdeolcsó, felülmúlja a szarról elképzelt minden elképzeléseteket. Puszicsók.

U.i.: Köszönöm Gyulának és Hollonak a képes-szöveges segítséget a váltóösszekötő helyes felcsavarozásához!

SZERDA és CSÜTÖRTÖK
És végül összeállt a kép...

SZERDA

Szerdán beraktuk a váltót a helyére, majd a motor összerakásást is be kellett fejezni. A kuplungszerkezet felrakásához Gábor kiszedte a váltóból a tengelyt, hogy teljesen középen lehessen a kuplungtárcsa. Felraktuk az új kuplungot, de szerencsére a régi sincs olyan rossz állapotban, mint gondoltam, de a lamellák közepe nagyon ki van kopva.
Beraktam a helyére motortérben a kábelköteget, a trafót, a mágnesszelepet, a ventilátorházat (persze azon is volt festéshiba, javítanom kellett) , majd a ventit. Motort szép lassan beraktuk a helyére, de Gábornak megint mennie kellett. Felraktam a hátfalat, de a motortartó rugót nem tudtam a helyére rakni, az maradt csütörtökre. A vízcsöveket és minden mást bekötöttem a helyére.

CSÜTÖRTÖK

Reggel megint vacakolás, leszedtem a hátfalat újra, aztán már rájöttem a rugó berakásának módjára. Kb. délre sikerült összerakni az autót, feltöltöttem olajjal és hűtővízzel. Ezután jött a szoppingolás.:(
Nem sikerült beállítani a gyújtást, később a sok indítózástól lemerült az akksi, pedig a Fabiáról is bikáztuk. Később az önindító is beszart. A próbálkozás ment egészen estig, de nem jött össze. Megbeszéltem Csanakkal, hogy pénteken délután eljön Sárosfára és megnézi a gondot. Nagyon rendes volt, és el is jött, de sajnos nekünk Dorkával indulnunk kellett péntek dél körül Szombathelyre majd Kanizsára. Elkötöttük a Fabiát (Ő lett most a második számú autó, mivel apu vett egy Roomstert).

Végül Csanak telefonhívása zárta keretbe az egész történetet. Este 7 körül a telefonból hallgattam az autóm új motorjának hangját. Mondanom sem kell, hogy Csanak megint szintet lépett, és megint csak hatalmas elismeréssel és köszönettel tartozok neki. Azt mondta, majd tart gyújtásállítás órákat.

Legközelebb pénteken megyek haza, majd akkor kipróbálom az "új" Kisautót. Valamint pótolni kell az elmaradt munkákat (alvázvédés befejezése, hátsó kerékíveknél a festés javítása).

HÉTFŐ és KEDD... Azt hiszem kezdem megérteni KG-t és OGY-t, miért tartott ennyi ideig összerakni az autóikat.

HÉTFŐ
Vasárnapi megcsúszás után nem is bántam, hogy Gábor a megbeszéltnél később érkezett. Reggel nekiálltam a festésre váró kisebb vasakat (váltó sapkája, lököstartó vasak, szelepfedél, ventiház)) kromofágozni és csiszolni.
Közben érkezett Gábor, igy az alvázvédés előtt a maradék rozsdaátalaktóval lekentem az alváz csúnyább részeit a foltozásoknál. Utána feltoltuk az autó seggét a magasba, majd kitakartam a festésre váró motortérben a kábelköteget vezető patentokat, csavarokat, lyukakat.
Lealapoztam a kisebb vasakat, majd felakasztottam őket száradni.
Gábor persze bejelentette, hogy ő 2-kor lelép, mert nem fejezték be a hétvégi "fusit". Az alvázvédés nagyjából elkészült, a két hátsó kerékjárati iv maradt el, meg még pár helyen jöhet majd még egy réteg alvázvédő. "Holnap reggel 8-ra jövök, aztán folytatjuk". Megegyeztünk, hogy haladjon a száradnivaló rész is, én fogom lefújni a motorteret és a kis vasakat matt feketével. (Nem mert azért vagyok oda, hanem mert ebből volt egy nyúlásnyira a pincében.) Egyébként valószinűleg nem lett volna sokkal drágább a történet, ha kikevertetem a piros szint valahol, de Gábor lelépett, igy időben duplán meg voltam csúszva, mint azelőtt, nem volt időm és kedvem sem futkározni.:(
Életemben először festékpisztolyt fogtam és SAJÁT KEZŰLEGmlefújtam a motorteret és a vasakat. Gyakorlásnak jó volt, sokmindent nem lehet elrontani ezeken...

Majd jött a "Mit csináljunk hamarab" szindróma, igy a kisebb mosandó elektromos alkatrészek felé fordultam, hogy azok száradhassanak. Kezembe került a gyújtáselosztó és a trafó és a mágnesszelep, amiket nem akartam visszarakni a helyükre anélkül, hogy ne legyenek legalább teljesen por- és olajmentesek. Benzin és Brigéciol segitette a munkámat. A trafót még sosem szedtem ki, csodálkoztam is, mikor mosás után piros lett a tengelye.

Ezután nekiálltam a váltónak, mert úgy beszéltük, hogy kedd reggel annak a felrakásával folytatjuk. Mivel nincs két komplett váltóm, leszedtem a régi váltóról a km kihajtást, a toltatólámpa kapcsolót és a rugalmas összekötőt (Csanak rendes volt és adott egy hibátlan gumiharmonikát, igy nem haragudtam magamra, mikor a régit széttéptem.), valamint a váltótartó bakokat és annak tartólemezét.

Annak ellenére, hogy az időjárás elképesztően kegyes hozzám és a "projekthez" már péntek/szombat  óta, még igy sem sikerült mindent megcsinálnom. Sajnos szeptember vége, az már nagyon ott van... fél hét - hétkor már olyan homály van, hogy kint nem lehet tevékenykedni.:( A garázsban meg hely van, de fény annál kevésbé.:( Igy a váltó szétszerelésével zártam a napot.

KEDD, a legelképesztőbb nap...
Reggel 9kor kezdtem a munkát. Lebrigécioloztam és lemostam az "új" váltót, majd kitettem a napra száritani, hogy gyors összerakás, aztán rakhassuk befele, utána jöhet a motor. Nem sokkal később Gábor hiv, hogy a "fusi" még mindig tart, csak délután jön. ("Szombat, vasárnap megcsináljuk, aztán itthon leszek egész héten..." ). Nem haragudtam, mivel még mindig nagy csúszásban voltam a szerdai határidőhöz képest.
Aztán folytattam a munkát... Minden egyes fém alaktrészt benzinben vagy brigéciolban mostam, ecseteltem, keféltem, súroltam, hogy ha már többet nem tehtek, legalább teljesen fémtiszta legyen minden. Ekkor kezdett bennem megvilágosodni a tény: Hogy is gondolhattam, hogy gyorsan szétkapom a régit, összerakom az újat és mehet minden a helyére, mikor minden egyes kis vacak alktrésszel eltötök jópár percet, órát? De nem tudtam kihagyni egyet sem!

Az új váltót tehát lemostam nagynyomású sugárral, majd a kisebb alaktrészek tisztitása után készre összeraktam és felöltöttem olajjal és MoS2-s adalékkal. Sajnos a féltengely gumiharang cimen árult utángyárott fost nem tudtam ráerőszakolni a féltengelyre, annyira szűk volt a nyaka! Sose vegyetek ilyet népek, kettőt téptem szét, most csak a jobb féltengelyen van gumi.:(

Ezután néhány alkatrészt újra megmostam, mert a száradás után koszos látszott a kosz.

Délután nekiláttam végre a motornak!
Birgéciolozás és nagynyomású mosás előtt levakoltam a lyukakat, hogy védjem a belesjét a viztől. Leirva csalóka, valóságban nagyon sok időm ment el az ilyen vacakolásokkal és akkor kezdtem valójában megérteni, hogy Gyula vagy KG hogy (volt) képes annyit vacakolni az autóikkal! Én nem mentem sehova már szombat óta, itt vagyok az udvarban és csak az autó 1/5-ödével (vagy mittomé') foglalkozom, nincs homokszórás, nincs szinterezés, nincs szinesre festés, nem kell dolgozni járnom, nem kell főznöm, és mégis annyi időt baszok el csak azzal, hogy olaj-, sár-, pormentes legyen minden alaktrész, hogy egyszerűen csak csodálkozva néztem, hogy már megint este van. Nincs semmi istenités, csak simán felismerések sorozata.

Lemostam a mocit (később a maradék koszok miatt háromszor is), sajnos a Brigeci se képes csodákra, sok sötét folt maradt a blokkon, de még igy is tetsztős lett. (Főleg ha a másik mellett nézem. ) Ugyanigy jártam el a generátorral és annak tartóival, a karbival, annak tálcájával, (karbit és az alapjárati csavart átfújtam kompresszoros levegővel).

Közben a ventilátort is szétszereltem és lemostam simán mosószerrel. Azon valami irtó ronda szenny van, kemény, kaparni lehet, ami nem jött le, de nem is akartam már vele több időt eltúrni, hagytam úgy. A venti gumijai nagyon rossz állapotban vannak, kéne valami szebb állapotút venni...

Késő délután kezdtem kompletizálni a motort. A maradék vizes helyeket kifújtam levegővel, majd először a megszakitóházat raktam össze és tettem fel, utána a karbit és a generátort. (Egyébként ő is először lett alaposabban letisztitva.) A motor mostmár egészen jól néz ki, még a kuplungszerkezet hiányzik róla, meg egy szétcsapott 17-es fejű csavar a generátor rögzitéséhez, amit remélem Gábor hoz holnap. (Ja, mert kimaradt a sztoriból, hogy Gábor délutáni érkezése szerda reggelre tolódott. ).

Közben már sötétedett, ekkor szedtem le a motortében a patentokról a takarást és láttam, hogy néhány körül piros maradt. Utánafestésre már nem volt időm, sajnos marad holnapra.

Napvégeztekor még felraktam a motorra a kipufogót, ettem egy jó kis fokhagymás-tejfölös húst tésztával és közben azon gondolkodtam, hogy hogyan ment el egy komplett napom, ami elvileg simán elég lett volna arra, hogy behozzam a lemaradásom. És még mindig nincs olyan állapotban az autó, hogy berakhassuk a motort, mert hiányzik a ventilátor, a trafó, a mágnesszelep, a kábelek... Arról nem is beszélve, hogy néhány csavarról már most nem tudom, honnan származnak.

Hétfőn megérkezett a várva várt üzenet Csanaktól: szerdára kész lesz a motor. És: Szerdára el is készült a motorkám.

Csak péntek estére tudtam hazajönni, Csanakkal kimentünk Csanakra, átvettem a motort, amivel a pénteki nap fejleményei le is zárultak.

Szombaton átlogisztikáztam a rendetlenséget a garázsban, úgyhogy be is fért az autó és kezdhettem szétszedni. A terv: motornak és váltónak együtt  kell kijönnie az autóból. Kb. d.e 11-től d.u. 4-ig szórakoztam az autóval, mivel voltak nehezitő tényezők. (Nem volt autóemelőm és Gáborom sem, és a váltót is első alkalommal szedtem ki. )
Probléma nélkül sikerült a tervet megvalóstanom. (Visszafele lehet kicsit nehezebben megy majd. ) Eztuán szétcsavaroztam a váltót és a motort, majd elmentem Somorjára egy kertbe és leültem egy székre. Egy szinpadot néztem, amin nem volt más, mint egy zongora és egy Presser Gábor. Sosem csináltam még ilyet azelőtt, hangulatos és kiváló élmény volt.
Vasárnapra is megvolt a terv: Mosó Masa Mosodája.
Hétfőn jön Gábor egy nagy szórópisztollyal, addigra elő kell késziteni a terepet. Vagyis: komplett alváz és hátsó kerékjárat mosás, valamint hamár kint a motor, akkor motortér tisztitás is, mert olyan még sosem volt.
Ezen kvül motor és váltó tisztitás, hogy azok is szép tisztán mehessenek a helyükre.
Nagyjából sikerült teljesiteni a legfontosabbakat, a motor és a váltó sajnos hétfőre marad. A napot a venti kiszerelésével kezdtem, mert olyan sem volt még. Meglepődtem, hogy csak egy csavar tartja, plusz a csövek... A mögötte lévő ventiház elég beteg állapotban van. Ezután kiszereltem az elosztót is, meg az alapjáratemelő szelepet is, jóformán teljesen üres lett a motortér. A kábelköteget kiszedtem a tartópöckökből és egy csomóban összefogtam, hogy ne zavarjon. Az autót felbakoltam és lemostam az alját és a motorteret is. Az alja egészen szép állapotban van, viszont drága lakatosunk pont ott nem alvázvédőzte le, ahol a legrondább foltozások vannak. Márpedig abból van pár.:( A motorteret megcsaptam magasnyomásúval, a festék csak úgy szaladt lefele, így tiszta lett, de szép nem. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy le kéne festeni az egész motorteret matt feketére, egyrészt, mert az van otthon, másrészt, hogy legalább egységes legyen. És azzal együtt a ventiházat, a váltó takarólemezét, a két lököstartó elemet, és a szelepfedelet (tudom azt hőállóval kéne, de ha már lent van, ne maradjon rozsdás). Túl gyorsan haladt a nap, a munka nem haladt eléggé főleg a szervezetlenség és a spontaneitás miatt. Az autót kétszer is átbakoltam, leszedtem a kerekeket, hogy a hátsó kerékjáratot is lemoshassam, végül az éjszakát lábakon állva töltötte, várva a hétfői fejleményeket.

A hétfői terv: Alvázvédés folytatása és befejezése, motortérfestés, kisebb fém kiegészitők festése. Plusz vasárnapi elmaradt feladatok teljesitése.
Hétfő: Helyzetjelentés talán holnap.

Lassan vége van a nyárnak, kisautómnak is nagy bánata van, ráadásul még a blogolás is elmarad.

Amikor a Polski-buzik találkoznak

Még csak egy hónapja volt, de már olyan réginek tűnik...Idei évre is megszereztem az aláírást az Országos-Nemzetközi Fiat126 Találkozóról. Igaz csak szombaton dél körül futottam be, de az ezután következő egy napra való élmény már megint leírhatatlan volt. Azért megpróbálom:

Szombat
Mint ahogy tavaly tettem, idén is próbáltam a lehető legtöbb időt eltölteni kedvenc "polskibuzijaimmal", a szombati napot a strandon (az újfent váratlanul leszálló) Csanakkal és ritkán látott Egérékkel abszolváltam, persze mindenkit szeretünk alapon végigjártam az összes ismerős és ismeretlen autót, akivel tudtam beszéltem pár szót. A felvonulást ezúttal újonnan leigazolt pajtikámmal, Bercivel köröztem végig, hatalmas élmény volt, idén még jobban megőrültek a gyanútlan járókelők, mint tavaly, egy lelkes fiatal egy doboz sört nyomott a munkahelyét kishíján elhagyó, ablakon félig kilógó mitfárerem kezébe.
A kempingbe visszaérve végre a címzett - azaz Tibee - kezébe kerültek a tavaly ősszel szerzett kúpos cuccosok, én pedig KeMától kaptam meg a várva-várt botott BIS cuccaimat. Az adásvétlek után rémülten vettem észre, hogy a nap folyamán nyolc, azaz nyolc doboz SÖR került kisautóm hátsó csomagtartójába, amit megpróbáltam egy ideig leplezni, majd szép lassan eltűntetni azokat az autómból, mert azért mégsem illik ilyet egy Polski találkozón!
Az estét az eredményhirdetés és a finom kaja után a később visszatérő Buszossal, egy ideig Egérrel, később Piszkor Petyáékkal, Chrisékkel, Dömiékkel, Ricsivel, természetesen KG-val, és a szlovák delegációval töltöttem, mikor valami intergalaktikus rendszerhiba folytán egyszercsak hajnal lett, és azt vettem észre, hogy a gondviselő kegye folytán kinevezett dajkáim próbálnak engem jobb belátásra - és nyugovóra - bírni.

Vasárnap
Másnap másnap. És korán kelés. Hasonló hangulat, mint egy nappal korábban (csak 100 km-rel arrébb), de menni kell: Nem gyalog. Autóval. Gyors tankolás és evés Egérék vezényletével, majd mentünk gyorsulni, szlalomozni... Na persze én idén is csak potyautasként üzemelve gyűjtöttem az élményeket: Baz és KG mellett ülve is végiglúdbőrőztem és aztakurváztam egy-két gyorsulást, az élmény: megfizethetetlen! KG "új" autója nagyon egyben van, pedig "még" nincs is kész. Eközben Rékával, Csajossal és Somával pihengettünk egy kicsit a 130 fokosnak tűnő aszfaltcsík partján, amit nálam az idült másnaposság még megfejelt jó rendesen.

Délután indulás haza, egy ideig Raverékkel konvojoztam, később Devecsernél felvettem két, egyenként 20 kilós pakkal stoppoló lengyel (!) atyafit és behajtogattam őket az autóba.

A talit már pár helyen megdícsértem, de hivatalosan itt is köszönöm a szervezőknek a nem kis feladat sikeres ellátását, a szakácsoknak a finom vacsorát, és a keveset látott polskistársaknak a kiemelkedő hangulatot.

A találkozó után hirtelen felindulásból teleragasztgattam a bal hátsó ablakomat talis matricákkal, kellemes utóhangulatként ez is elfért.

Egyéb megjegyzendő történések

Feljegyzendő, hogy elhoztam Dömitől a régóta nála lakó cuccaimat. Igen. Dömi akkor még csak egy átlag ember volt. Ma viszont már egy ember, aki megjárta a Balti tenger partját saját, Polski Fiat 126p típusú személygépjárművével. Neki is és a többieknek is... "makkszimális tiszteletem".
Ja, a cuccok... Egy cipősdoboznyi élvezet:
- Egy pár gyári új BIS-váltótartóbak az Egykerék Bt.-től
- Egy kiváló állapotú használt BIS kuplungszerkezet Ágó Bélától
- Egy pár hangfal Plósz Gyuszitól - mostmár gyakorlatilag is a tulajdonomba kerültek.

Hogy az autóba mikor kerülnek...

Két út van mostanában: A "majd ha cseréjük a mocit meg a váltót, berakjuk ezt is" jellegű és a "majd Gábor megcsinálja" típusú.

Ez az egyik: Ma tárgyaltam Gáborral, mégpedig arról, hogy mostmár jöhetne az autóban a következő trekk a cédéről, mert már másfél éve a "The Polaks"-tól megy a "Motorzaj" című szám, amit már kívülről fújok, és már a stílusa is egyre sallangosabb. A mostani kalaptartóra nemhogy zenecuccot nem lehet rászerelni, de egy csúnyább gondolattól is leszakad, szóval Cirmimirmi klubtársunk megoldása felé kezdtünk tendálni. Annyi préselt fa van itthon, hogy Dunát rekeszhetnénk vele, valószínűleg egy ilyen lesz BIS-kalaptartó jellegűre megvagdosva, és bele lesz faragva a Plósz-féle két piros-fekete audijó meg egy pár sárga-fekete noném cucc egy hangoskodó ládából átszerelve, mindez egy kis kárpittal meghúzva és jöhet a mehet. Aztán kell még egy erősítő, és zúzolhat a zene éjjel-nappal. Hogy mikor lesz idő ennek a kivitelezésére, még nem tudni, de annyira nem is zavar.

Már csak azért se, mert úgy döntöttem, - majd az idő megmondja jól-e vagy rosszul - hogy leteszem a kisautót egy időre. Mármint addig, míg Csanak nem vágja rendbe a pótmotoromat és a pótváltómat. Mondják, hogy ezeknek az autóknak lelke van... Hát egyre hangosabban hallom, ahogy sikítva sír ez az autó, mikor autózok.:( Megveregetem a hátát és azt mondom, hogy kurvajó arc volt, hogy beteg motorral és váltóval végighúzta velem a nyarat, elvitt ezer helyre, egy szó nélkül - nagyjából 5000 kilométert! De most pihennie kell, addig nem akarok vele járni, míg nem lesz a váltó és a motor kicserélve.
Sajnos az öreg Mesternek nincs ideje a legózásra, bár a kellékek ha minden igaz, megvannak, de Csanak a Feró-sláger kicsit korszerűsített verzióját kapcsolta be, a "Nyolc óra munka, nyolc óra muka, nyolc óra munka." refrénűt, amin inkább sírni kéne, de sajnos így alakult megint.:( Most jön az, hogy négy év alatt már igazán megtanulhattam volna összerakni egy BIS mocit...

Itt jön a másik út: A váltó nagyjából rendben van, de inkább "egy kosszal" raknám be azt is majd a motorral együtt. Ezt megelőzően alvázvédés a hátsó régióban is. Ekkor jöhetnek majd:
- új váltótartók meg a bontott motortató gumi rugóstul
- kuplungszerkezet (ő még hangosabban tud sírni, mint a motor)
- alapjáratnövelő szelep
- hőgomba cseréje az új kétállásúra
- km spirál cseréje is, mert tegnap az eddigi bajokat megfejelve még a kilométermutatóm is elfeküdt. Efajta újkeletű bajok a bepisilés (néha egy-egy deci víz kifolyik az autóból, valahol van egy kis lyuk az alsó csövön, azt is megnézzük majd a cserekor...), meg a balos index sem üzemel mostanában.

Szóval egyelőre előveszem a másik járgányomat, azt a régi kék gépet, hatalmas motorral, amilyennel a Plósz is rallyzik. Kisautóm pedig pihenjen egy picit az udvarban.

Még a találkozó előtt feljegyzem az elmúlt hónap eseményeit, mert jó alaposan elmaradtam velük. Érdemi történések nem történtek az autó jobbátételével kapcsolatban, viszont a laprugó csere nagyon jól sikerült, meg vagyok elégedve vele, sokkal másabb érzés az autót vezetni. Ringatózik, hullámzik az eleje, micsoda szokatlan érzés. Szégyenszemre írom, hogy azóta már eltelt egy hónap, de a fényszórókat még nem állítottam utána, azt is kéne valamikor. Motor és váltó projekt sajnos nem haladt azóta, váltó hamarabb kész lesz, de motorba még nem kezdett bele Csanak.:( Az autó sajnos vagy nem, de használva van. Előző bejegyzés óta beugrott két balatoni utazás, és egy mohácsi rokonlátogatás is, pécsi városnézéssel egybekötve, meg persze a standard Sárosfa-Szombathely-Kanizsa távok. Az autó - lehet a nagy meleg miatt - kicsit kevesebbet fogyaszt - főleg motorolajból -, de benzinből is beéri kb. 4,5 literrel 100 kilométeren, néha még kevesebbel is. Sikeresen betörtük a baranyai hegyeket-dombokat is, természetesen kettesből. Volt pár necces indulás, amik arra voltak jók, hogy bebizonyítsa az autó, hogy rohadt nagy erő van a motorjában, szerencsére még a kuplung is bírja. E héten kedden kitakarítottam és lemostam az autót, készen áll a találkozóra. Holnap pedig indulunk Agárd helyett Badacsonyörsre, ahol lesz egy kis baráti hétvége, amiből a pénteki napot nem hagyhattam ki, de szombat reggel már indulok is Agárdra, remélem időben sikerül odaérni. A leírt adatok ismeretében nagy baromság volt kihagyni a veszprémi talit, a szombati napot be kellett volna vállanom, de akkor még máshogy gondolkotam... Ja, ma voltam kint a jó öreg bontóban, CsuTee típustársnak szerváltam egy majdnem teljesen gyári állapotú bis fővízcsövet, hogy lecserélhesse a toldozott-foldozott vízcsövét. Ezen kívül bepakoltam az autóba a Tibee kérésére szervált kúpos cuccokat, úgyhogy indulhatunk is. Július 6-án levágódott a hajam is. Az autó is sokat tett hozzá ehez: elvitt a Balatonmáriafürdőre, hogy megtörténhessen ez a páratlan esemény.

Mar megint hosszu, raadasul ezuttal ekezetek nelkuli bejegyzes olvashato itt!

Majus legvegen megjartuk Varpalotat es a Pannonia Fesztivalt. Az egyes-rukverc hianyat potoltam sok utassal es meg tobb pakkal. A fesztival mellesleg nagyon jo volt, a tisztason levo ingyenes parkoloban fesztival a fesztival mellett hangulat tombolt, satrak helyett autokkal es sok embernek latszo targgyal. Polskis szemszogbol nezve megint sajat karomon tanultam (ez a mai bejegyzes visszatero rejtett nepi motivuma lesz): a jol megpakolt tetocsomi ala kevesnek bizonyult a csomagterszigetelo gumi, at is szakitotta azt es a festekbe is beleagyazodtak a muanyag nelkuli tartolabak. Ugyanehez tartozik az is, hogy a teton levo pakkok nem voltak osszecsomagolva, igy a lelogo hatizsakvackok, muanyagbiztositok osszekarcoltak a tetot, szep fekete foltok is lettek rajta. Polir kene neki, csak elfelejtettem, hova raktam a Stiffitol vasarolt pasztat...

Negy napos delirium utan jonak lattam elindulni eszak fele, teljesen ismeretlen uton (Varpalota-Kisber-Komarom , ahol olyan emelkedok voltak, hogy kettesben mentem 40-nel hegynek felfele, es tudtam, ha megallok, soha nem indulok el tobbe. Cserebe a taj karpotolt, gyonyoru az a videk! Kis itthoni nyaralas es autonagytakaritas utan ujra Szombathelyre erkeztunk.

Aztan volt ket es fel pihenos hete a Kisautonak, majd felporgettuk az esemenyeket. Gyors lelkesedestol futotten elhataroztam, hogy csutortokon hazajovok, mivel itthon lesz tesom, es osszedobjuk vegre a laprugot meg az alvazat is megvedjuk mindentol.

Csutortok
Az egyik fo ok az volt, hogy csutortokon megerkezett a regota vart Motopolos csomag. Volt benne nagyon sok alkatresz:

Motorhoz:
- motortomitesgarnitura
- gyuruszett
- elso-hatso szimeringek
- hatso fotengelycsapagy

Laprugohoz:
- gyari felutkozo bakok
- felso gumiagyak
- szilentnel atmenocsavar
- szilentek

Plusz egy rakat kuszobdugo. A sok cucc lattan teljesen meg is feledkeztem arrol, hogy megis mi kell egy alaprugo korrekt felujitasahoz (kozepso osszefogo csavar, kengyelek, amiket megrendeltem, de nem erkeztek meg meg).
Indulas elott beszereztem egy alapozofesteket, egy flakon rozsdaatalakitot es brigeciolt, majd bepakoltam a kocsiba a potmotort es a potvaltot (ez is befert kenyelmesen ). Csanakon Csanaknal el is helyeztem ezeket letetbe, majd rovid beszelgetes utan indultam haza, hiszen tesom mar vart.

Itthon felbakoltuk az autot es Gabor lerobbantotta rola a laprugot. Megzsirozta a csapszegeket (A jobb oldali valami miatt nem akar zsirzodni, talan rossz a csavar rajta.), en meg lemostam nagynyomasuval az auto aljat. A multkor beszerzett bontott laprugo osszerakasahoz kello cuccokat kisse tulbizakodva egy masnapi gyori beszerzout alkalmaval kivantam potolni, ami el is jott a mai nappal.

Pentek
Sajnos sem a Transitban, sem a Beniben nem volt sem kozepso csavar, sem kengyel. Beniben vigasztalaskepp vettem egy laprugotarto also alubakot, ez volt az utolso az uzletben, sajnos nagyon leepult a polskis reszleguk. Valoszinuleg a Motopolon kivul sehol sem lehet kapni ilyeneket kulon, csak rugoval egyutt. Vegso megoldaskent betertem a Kossuth utcai bontoba, es vettem egy szep allapotu laprugot azzal a cellal, hogy ez marad egyben; szilentcsere, rozsdaatalakito, alapfestek es alvazvedo felvitele utan bekerulhet az autoba (Ezer koszonet Laceeee-nak a tippert es a segitsegert, az eredeti otlet butitott verzioja valosult meg, de igy is egesz korrekt lett). Annyi eszem nem volt, hogy Gyorben keressek egy boltot, ahol kaphatok laprugotarto anyacsavarokat, akkor meg nem tudtam, hogy milyen kovetkezmenyei lesznek ennek... Tudniillik a regi laprugo levetelekor eltort egy vagy ket anya, amik helyett ugy gondoltam majd veszek masikat Szerdahelyen. Bejartam a 3 legnagyobb vasas boltot, de sehol sem volt. Ezutan ocsem Jawa Mustang tipusu motorkerekparjan atrobogtunk a szomszed faluba, ahol szinten nem volt egyik vasasnal sem ilyen csavar. De a motorozas udito volt, megha csak utas is voltam, reg ultem motoron.

Egy nappal korabban meg nem gondoltam, hogy egy csavar hijjan fog meghiusulni az egesz laprugocsere. Pedig ez kovetkezett be.
Kisse megtorve, de folytattuk a munkat. Ha mar marad bakon a kocsi, akkor legyen rendesen megvedve a korokozoktol az alja. Csiszolas, rozsdatlanitas es alapkezeles (Csak ahol kellett! ) utan Gabor megtoltotte a pisztolyt es szetlotte az auto aljat, nagyjabol a tuzfalig minden gyonyoru fekete lett a Dinitrol kozremukodesevel. Ugyanolyan toldozott-foltozott a kulso-belso dob, mint azelott, de mar nem piros-szurke festekkodos, hanem egysegesen fekete, ami azert joval szebbet mutat. A laprugotarto elemtol kicsit feltem, de nem annyira veszes. (A jobb oldali bak kulso felen van atrohadva a fem, az rozsdatlanitva es fujva lett, a tobbi reszen par helyen rozsdafoltok.). Ezenkivul a masfel ev utan katasztrofalisan kinezo elso csomitarto alja is csiszolva-alapozva es alvazvedve lett, sokkal jobb ranezni arra is. A gyori laprugo megkapta a tervezett felujitast, most pedig varja, hogy jovo heten szerezzek nehany hasznalhato anyacsavart. Addig pihenes ujra, en meg megnezem, hatha Plosz Gyuszi Szombathely fele teved a nagy kek verdajaval.

Holnapra is van dolog, le akarom csiszolni es festeni a kerekivek egyes reszeit, ahonnan nagy szeretettel ugral le a festek az egeszseges gittreteg felol.:(:(:( (Tul sok kell az ilyen negativ tapasztalatbol, hogy az ember ezekbol tanulva meg tudjon kesobb epiteni egy tokeletes autot, nem tudom lesz-e ra lehetosegem valaha...) Ezenkivul remeljuk, egy kis uregvedes is belefer majd a holnapi programba.
Eltelt a vasárnap is, szebb idő volt, mint szombaton, úgyhogy lekapartam-csiszoltam-alapoztam-festettem a kerékívek csúnya részeit. Messziről szépek... "Falun elmegy, városban meg nem nézik" kategória. Ezen kívül az apróbb kőfelverődéseket és hibákat is lefestettem hasonló stílusban. És a végén pár kép a hátsó biztonsági övről Csutee és Gabi kérésre.

Össze kéne mostmár foglalni, mik történtek az elmúlt hetekben...

Az előző bejegyzés utáni napon - miután megrendeltem az új gyári BIS hőgombát - megjavult a most bent lévő. Csanak szerint valami levegő lehetett a rendszerben (pedig előtte légtelenítettem), aztán az szép lassan magától eltűnt. Mindegy, az új hőgomba már megvan, egyszer úgy is akartam venni.

A pótmotor persze utazott velem, mert el akartam vinni lakatoshoz vagy bárkihez, hogy kiszedje belőle a hat beletört csavart. Aztán Dorka faterja beajánlotta az ő szerelőjét Kanizsán, el is vittem hozzá a mocit, ki is szedte a csavarokat, fél óra kellett neki a hat csavarra. Na meg csavaronként egy jóféle cseh-szlovák sört, azokkal még tartozom neki. Megjegyzésbe leírom, hogy a belefúrós-fordítottmenetes kitekeréses megoldást választotta a májsztró.

Időközben megérkezett a majdnem vaterás első fogaskerék a váltóba, ezenkívül pedig bontóparty volt több felvonásban, mivel a jó öreg szombathelyi BIS aranybányába befututott egy (kívülről) nem is olyan lerúgott kisautó... Jómagamnak szereztem egy szép BIS váltót, amiről még nincs kép. Azt kell tudni róla, hogy ma rakták össze dzsaszt for mí a cuccot, BIS váltó házba egy fasza léges váltó fogaskerekeivel, ami nemcsak arra volt jó, hogy működjön a váltó, hanem arra is, hogy szépen letisztítsák az egész váltót. (Azt mondták, hogy azért volt a csere, mert eléggé veszélyes volt már az egyes ebben a váltóban is, így meg tuti ami tuti. ) Mindez 8 ezres forintba került.  A további teendő vele az, hogy szerzek rá egy pár belső gumiharangot (mert azok szakadtak voltak, nem rakták vissza őket) meg feltöltöm olajjal.

Magam örvendeztetésére elhoztam még a megszakítóházat is abból a BIS-ből, meg az alapjáratemelő mágnesszelepet, (mert múltkor letörtem az enyémről az egyik sarut. ) meg pár apróbb dolgot (műanyag kopoltyúkat oldalról meg elölről az ablak alól, mert mért ne).

Gabi703 kartársnak elhoztam a régóta áhított BIS motortérfedő-kitámasztókart (ezz deszéép ), mivel barátunk autójából valaki kispórolta ezt a berendezést. Baz kolléga úrnak pedig elhoztam a BIS-ből a fék-kuplung pedálszerkezetet.

Ezeken kívül vettem egy tetőcsomagtartót is tegnap, mivel holnap reggel indulás leszen négyemberes sokpakkos megoldással Várpalota felé a http://www.pannoniafesztival.hu/ irányába. Teljesen alumínium az egész tetőcsomagtartó, unyivjerzálni állítható fajta. Gumik persze már rég nincsenek a lábain, de kipótoltam őket a régi csomagtérszigetelő gumiból vágott darabkákkal. (Azt mondanom sem kell, hogy "gumi nélkül" elég veszélyes a tetőn vacakolás, fel is sértettem pár helyen a festéket.:().

A motor meg a váltó most a majdnem munkahelyemen pihennek, mert azok mellé még nehezebb lett volna berakni három embert.

Motopolos csomagot még mindig csak várom sajnos, pedig már mehetne minden szép sorjában a motorral meg a laprugóval kapcsolatban.:(

Szenvedélyesen romantikus hétvégén vagyunk túl...

Optimistán a pozitív dolgokkal kezdem. Sikerült beindítani a múltkor szervált pótmotort, és... Ja! Nincs és, ennyi a pozitívum, aztán jött a szar habbal.

Szedett-vedett csavarokkal rögzítettük a lendkereket, ráadásul azokkal is rosszul, csak mi ezt nem tudtuk... menetrendszerűen le is szakadt a lendkerék, a hat csavar bele is tört a főtengelycsapágyba, meg az a réz vacak is letört a főtengely végéről. Nem volt olcsó tanulság, de most már ezt is tudjuk. Még jó, hogy a váltóharang rajta volt a mocin az önindító miatt, különben a mentőautó vitt volna ela ela ela e-e-e.

Ennek ellenére örültem, hogy beindult a moci, nem is kellett sokat bíztatni, legalább. A mexet, önindítót, légszűrőt az autóban lévő mociról raktam át, a pótkarbi is szépen muszikált.

A következő szórakozási lehetőség a mex visszaszerelése, pontosabban a hézag belövése volt a bent lévő mocin. Első egy órás próbálkozás után rájött Gábor, hogy fordítva kötöttem az AC-ra a benzincsöveket (50% volt az esély arra, hogy elkúrjam, gratuláció és vállveregetés, köszönök mindent!). A benzincsövek bíztató megcserélése után következett még pár óra vacakolás, miután kiderült, hogy a mexházban az egyik kábel megtört, amit Gábor megjavított, mostmár végképp nem hasonlít a gyári formájára a mexház, de legalább működik. Mindez után sikerült beállítani nagyjából a hézagot, hézagoló nélkül csak úgy érzésre, jó kockás is lett a közlekedés, még rá kell néznem... Kéne egy hézagolót szerezni.

Ezután jobb ötletem nem is támadhatott volna, mint kistesómmal elmenni vezetni tanulni, nem mintha az egyes fokozatot az autóban a szentlélek tartotta volna... Nem sokkal ez után el is eresztette, úgyhogy az egyesem meg a rükvercem is ott maradt a bányató melletti bekötőúton. Majd visszamegyek érte jövő karácsonykor.

A félelem és reszketés folytatódott! Az elvesztéssel egy időben a víz is forrni kezdett, sőt spriccelt az alsó csőből. Gyorsan megállapítottam, hogy nem kapcsol a venti és eszembe jutottak a régi szép emlékek, máris a legrosszabbra számítottam. Legyenálldottaneve Csanak mesterrel beszéltem, így el tudtam indulni a megfejtés felé, kiderült, hogy a mágnesszelep nem kapcsolja a ventit. Tovább nem is jutottam, így fogtam, és onnan bevezettem egy kábelt az utastérbe, amit ha testelek, akkor indul a venti.

Levezetésképp még viccből leesett a jobb ablak az ajtóba, azt már rutinból raktam vissza a helyére. Summarum: Az autó nem jó, de használható.

Ezzel a technológiával el is jutottam Csanakhoz, aki egy mozdulattal (hogy máshogy) megállapította, hogy a bent lévő skodás hőgomba adta be a törcsit. Megoldás már legalább ismert, jövő héten kéne szereznem egy újat...

Szépen megköszöntem a segítséget, és az ismertetett feltételek mellett ma dicsőségesen megérkeztem Szombathelyre. A venti tökéletesen tartja a 80-85 fokot kis utastérmelegítéssel rásegítve, a kábel vége az elefántfülablak zárja alatt testelődik. Hadd dícsérjem meg a kisautót ezúton, ha már a gazdáját nem is. Szívem szerint már nagyon leraknám szegény párát pihenni valahova, mert hallom, hogy kiabál az életéért, de még ezt a kört muszáj volt megtenni vele.

Közben várom a múlt héten megrendelt motorrendberakáshoz és laprugófelújításhoz szükséges cuccokat a Motopoltól, meg az egyes fogaskereket maszekba, oszt annyi.

Ja, ma végig velem utazott lelkes mitfárerem Dorka személyében, aki ha úgy hozta a sors, behúzta a kéziféket is, nagy segítséget téve ezzel a nehézségek közepette!

"Kéne sok pénz, meg egy ezres."

A legutóbbi jelentkezés óta eltelt idő főként a motor körül forgott, de történtek más említésre méltó dolgok is...

Március utolsó hetében elmentünk a gumis bácsihoz, végre nyári gumikon gurul az autóka. Kérdésemre ajánlott egy gépműhelyt, ahova aznap el is mentem. Tudniillik Csanakkal beszéltem előtte, aki nem mondott biztatókat a győri hengerpersely gyártatással kapcsolatban. Úgy döntöttem, Szombathelyen is körülnézek ez ügyben, így kerültem a Vass-Gép Bt.-hez, ahol meglepő módon készségesen fogadott a főnök, még meglepőbb módon ismerte és volt is már dolga BIS-szel (!). Ha mindez nem elég, akkor elmondom, hogy kinyitott egy szekrényt, ahonnan kiborult egy szétbontott BIS moci jó pár darabja - a blokkon kívül majdnem minden ). Első körben a felfúrást ajánlotta (12 ezerért tud szerezni egy pár túlméretes dugattyú-gyűrű-csapszeg garnitúrát... plusz 10 a munka, és voltak kilátások új perselyekre is). Első találkozás után fülig érő mosollyal az arcomon mentem haza, úgy éreztem csoda történt.

Csakhogy, minden csoda három napig tart, amibe már sokszor belefutottam. A gyanús dolgok hatványozódtak, dumáltam Csanakkal, aki nem ajánlotta a felfúrást a perselyfal vékonysága miatt. Második alkalommal máshogy alakultak a dolgok. Faszikámnak mondtam, hogy a szerelőm nem ajánlja a felfúrást, erre rávágta, hogy ez hülyeség, mert a BIS perselynek olyan falvastagsága van, hogy gyárilag is vékonyabb lehetne, és kötötte az ebe-takaróhoz, hogy a felfúrás jó lesz oda, 22-25 ezerből megvan és már mehet is. Én meg ott voltam két "szakember" álláspontja között laikusként...Kurvára nem tetszett neki, hogy tárgyalgatni akarok az ügyben, látszott rajta, hogy nincs ehhez szokva! ("Az előbb hoztak egy egymilliós megrendelést a hathengeres dzsondérre, arról nem tárgyaltam ennyit..." Mondom: "Eddig egy helyen láttam túlméretes garnitúrát, ott 24 kHUF, itt hogyhogy 12?" "Valószínűleg, mert a másik helyen 100%-os haszonnal adják tovább, én meg 0%-kal adom..." jellegű.)

Vérbeli üzletemberrel volt dolgom, aki képes azt is elhitetni az emberrel, hogy a szar habbal jobb mint a somlói. De amikor rákérdeztem a dolgokra elszakadt nála minden és legszívesebben kivágott volna a retekbe, majd széles mosollyal kezet nyújtott és a döntésemre bízta az ügyet, szívesen vár vissza.

Szóval ezután is rágódtam, Csanakkal beszéltem újra, aki jelezte, hogy talán valami trágyaléből vagy ajtókilincsből gyártott garnitúra lehet az a 12 kHUF-os szett, nem biztos, hogy egy-két évnél többet kibírna... Az igazság odaát van, de Csanakban jobban megbízom, mint egy jöttment emberben.

Ekkor jutott eszembe a motor, amit legutóbbi bontós látogatásom során láttam. Ugyanis pár nappal előtte beszereztem egy bontott laprugót és egy BIS motortartó gumit. Laprugóval annyi a terv, hogy szétszedés, festés, új kengyelekkel, szilentekkel összerakás. Kérdeztem veztengely, mondta külön nincs, egyben motor van...

Időközben történtek más dolgok is. Miki művésznevű kollégával boltoltam egy szép BIS karbit, aminek nagyon örülök, mert ritkaságszámba megy már. Az alja kicsit hullámos, de majd me'sikóójuk'. Győrben Csanak megállapította, hogy a váltó valószínűleg azért kopog, mert az egyes fogaskerék van megroggyanva. Lehet vele járni, de...
Az oldtimerperfekt.hu oldalról rendeltem alváz- és üregvédő löttyöket, jövő héten várható az érkezésük, aztán valami helyet kéne találnom a kenyegetésre.

Nagypénteken kiderült, hogy a következő két hónapban nem lesz munkám, ennek örömére elmentem és megvettem a motort a bontóban. Főtengely nem lötyög, vezlánc lóg, mint állat, de körbeforog szépen a motor. Mellékesen becserkésztem egy működő kétállású ventikapcsolót is (enyémnek a második állása vacakol), meg egy gyári hátsóajtózár gumigyűrűt szigetelőszivaccsal.

Az elképzelés az, hogy a motor kis felújítás után üzembe kerül, a mostanival meg addig lehet kísérletezgetni, meg kideríteni az olajfolyás/zabálás okát, stb. A kis felújítás még nem tudom mit takar, mondjuk meg kéne bontani a motort, mert az egyik hengerben gyengébb a kompresszió. Ki tudja mi lesz, nem hiányzott ez a pénztelenség, de a motorral valamit lépni kell.:(

Tegnapelőtt, szombaton, bemutattam a régi somorjai arcoknak a kis gépet, akik utoljára 4 éve látták, nem  épp fényes állapotban, bejött mindenkinek. Páran élménykörúton is részt vettek.

Elég fontos esemény az is, hogy tegnap lemostam az autót, már csak azért, mert utoljára kanizsai talikor volt lemosva, ha jól emlékszem... Trógerság.:( Most viszont annál jobb ránézni, persze nem mindenhova, mert azért a garázstalan téli műszak megtette a hatását. Az elején gyűlnek az apró fehér pöttyök, a küszöb és a kerékjáratok alján itt-ott ledobta a festéket, plusz van egy nagyon csúnya függőleges "törés" a jobb küszöbön.:( Arról nem is beszélve, hogy egy alapos polírozás is ráférne, mert a fehér tető kényes nagyon, de azon majd legközelebb segítünk. Remélem egyszer még megadatik neki a (még) jobb sors.

Ma lányok helyett a motort locsoltam, de a kölnivíz nem vitte le a fél centis olajsarat, így elővettem a benzinkannát. Utána átnyomtam még gőzborotvával is, majd leszedtem a szelepfedelet, nem mintha tudtam volna bármi érdemlegeset is csinálni alatta, kicsit ledrótkeféltem. Leszedtem az olajszűrőt is, ott is volt minden csúnyaság, valszeg soha nem volt még leszedve... Hígítóval tisztára mostam. Olajbeöntősapkáról letörtem az alsó tárcsát, kapott másikat. Jobban szétbontani még nem akartam, mert arról is volt szó, hogy beindítjuk... Persze Gábor nincs itthon, én meg megfutamodtam a felelősség elől. Egyébként bontós bácsi azt mondta, hogy működőképes volt, amikor odakerült.

Egyelőre ennyi a történet, el kéne kezdenem beszerezni a dolgokat a felújításhoz, hogy Csanak bácsinál csak szétszedés-összerakás legyen, nem pedig fél éves pit stop.

Így a gazdasági válság viharában jónak láttam, ha "luxuscikkekre" költök, úgyhogy vásároltam egy pakkot, ami a központi zár - riasztó - immobiliser triót tartalmazta.
Ezermester öcsém már a múlt hétvégén nekizuhant az alkatrészhalomnak, így (megint) rá jutott a rendező-főszereplő szerepkör, ezúttal a "Központi zár és a többiek" című akció-vígjátékban.
Egy hete ráhagyományoztam a szettet, az elmúlt hét folyamán sikerült neki teljes mértékben összerakni és tesztelni a rendszert, tehát nem volt más hátra, mint a hétvégén beszerelni az autóba mindent.
A legjobb mellékszereplő díjat én nyertem az Autó előkészítése című jelentben nyújtott alakításomért. Szombaton kiszedtem az ajtókárpitokat, meg a többi kárpitot is, a hangszigetelő szőnyegeket kiraktam száradni, kipakoltam az első csomagtartóból és nekifogtam az ajtózárbetétek cseréjének (tudniillik még nyáron vettem egy 4 db-os zárbetétcsomagot). Tibee korábbi tanácsai után (kőszőnőm szééépeeen) sikerült is egységesítenem a két ajtó zárját, végre egy kulccsal kevesebb a csomómon. A zárbetétek minőségéről nem is kéne szót ejteni, hacsak nem azért, hogy obszcén szavakat írjak (tróger fos utángyártott vackok, sorjás, nempasszolós, igénytelen). Inkább a jó állapotú bontott beszerzésére szavaznék így utólag, mint "újat" venni. A hátsóajtó zárbetétje teljesen más, mint az első ajtóké, abban nem tudtam cserélni, a tanksapkáét meg inkább meg sem próbáltam, mert rémhíreket hallottam róla, szóval tovább nem tudtam csökkenteni a kulcsok számát. A WD40 szintén nagy szerepet kapott a nap folyamán, már kifogyóban van a palack.

Ezenkívül előkerült a (szintén Lidliben várásolt) unyivjerzális kárpit, szabtam belőle a kalaptartóra, mert már nagyon trágyán néz ki szegény. Így sem lett tökéletes, de mégis jobb egy picit.

Gábor későn ért haza, mivel vendégszerepelt a Disznók hallgatnak című drámában. Ennek ellenére nekilátott a kábélák beszereléséhez, a folytatás pedig ma volt, sikerült mindent bekötni a helyére, ennek ellenére mégsem működik minden. A lényeget azonban sikerült elérni, hiszen a központi zár tökéletesen működik (ezért vettem  meg a cuccot lényegében).
A zár távirányítós, biztonsági becsukódós (ha nem nyitom ki az ajtót zárnyitás után). Amit hiányolok az az, hogy simán kulccsal nem lehet kinyitni az ajtókat, csak távirányítóval. Egy kis led is bekerült a fűtőegység fölé, ideiglenes megoldásnak tűnik, ő is jól érzi magát, az immobiliser szintén. A riasztó azonban valamiért nem működik, és az indexek sem villognak nyitáskor. Igazából ezek a grátisz/vagányság kategóriába tartoznak, szóval megvagyok nélkülük, de majd alkalomadtán remélem sikerül mindent beüzemelni. Egyelőre a Majsztrónak nincs több tippje, talán majd valaki a Szervizkönyvben...

Úgyhogy nagyjából öröm és boldogság meg minden van, lehet nyomogatni a gombokat. Jut eszembe, elég lestrapált a távirányító, ha lehetséges, akkor majd kicserélem (nem tudom be lehet-e méretni másikra is ezt a hullámhosszot).

Ezeken kívül önöttem olajat a motorba, aki egyre éhesebb, még jobban megízlett neki az olaj.:( Volt még porszívózás is, sportülések pedálok WD40-ezése, most már egyik sem nyikorog. Volt káromkodás, mert rájöttem, hogy az első csomagtartóban van egy nagy folt, mégpedig ott, ahova az akksi negatívkábeljét kéne testelni... Hát ezért van keresztben az akksi, és ezért van az oldalsó falra testelve...

Este irány Combat-hely.

U.i.: Ezúton is nagy köszönet illeti Grosso bácsit, aki írásos és fényképes dokumentumokkal segítette a szerelést, nélküle jóval nehezebb lett volna. Köszönöm!

Ma kapott az autó két matricát az első szélvédőre. Az egyik azt igazolja, hogy újabb két évre érvényes a műszakija, a másik meg azt, hogy a károsanyag-kibocsátása is megfelelő mértékű. Mindez 100 EUR-ba került, ami még inkább arra késztet, hogy utánajárjak a hivatalos út lehetőségeinek, de a szlovák hivatalos szöveg olvasása eléggé nem nekem való.

Tegnap Kanizsáról hazafele induláskor elkezdett kopogni a jobb első kerék, meg is ijedtem. De pár méter után abbahagyta, és azóta sem csinálja. Győrbe érve betértem Stiffi kollégához, akitől vettem egy flakon autópolírozó pasztát, és megnéztem a kisautóját, még mindig szép. A pasztát még tegnap kipróbáltam: a fehér tetőn elég sok sötét karcolás lett az eltelt egy évben, nagyon szép kiszedi őket a paszta. Eredetileg a lefestett kőfelverődések pöttyeinek polírozására vettem, azzal viszont még nem volt kedvem foglalkozni. Attól meg duplán nem voltam túl boldog, hogy megint jó pár fehér pöttyel gazdagodott a homlokfal. Alig merem lemosni majd az autót a jó idő közeledtével.:(

Ma hazafele jövet vásároltunk egy szerszámosládát a "Dlidliben". Klasszikus szabású, nem is nagy, de minden belefér, ami eddig a cipősdobozban lakott, és ez talán nem fog széthervadni félévente, ráadásul kicsit áttekinthetőbb is. Mondjuk ezzel együtt még mindig nem vagyok olyan szinten útiszerszámzatilag, hogy felvegyem a versenyt egy átlag Polski tulajjal.

Most készültek fényképek, de nincs kábéla, úgyhogy nem tudok őket letölteni a gépről.

Egy újabb kalandos hazaút után újabb bütykölős hétvége következett a jó öreg sárosfai fűtött garázsban.

Csütörtök reggel keltünk útra, hogy megint megtegyük a 150 km-es Szombathely-Sárosfa útvonalat. Szombathely, reggel 9 óra: száraz, nyugodt idő, szerencsére nem havazik, a hajam még tart.

Nem baj a jó idő, mert csak a bal ablaktörlőkar van fent, a másik recéi már olyan kopottak, hogy nem használható. A baj: a bal oldali kar és a pöcök is kopott, egy vacak matricával erősítettem meg, hogy bírja a hazautat. Mert mellesleg a bontóban beszereztem egy szép állapotú ablaktörlőmechanikát, csak nem volt kedvem a fagyban szerelgetni a parkolóban, meg nem is tudtam hogyan kell, gondoltam majd a fűtött garázsban otthon.

Indulás után nem kellett pár kilométer, máris nekiállt eszeveszettül havazni, latyak, hóátfúvás, kamionok, minden volt, a hajam kezdett égnek állni. Az ablaktörlő bírta egy ideig, amíg át nem ázott a papír, amivel tuningoltam. Ez azt eredményezte, hogy minden harmadik faluban cserélni kellett a matricát. Így lehet egy amúgy középnehéz utat extra hardra állítani, jó móka.

Csornán, Csizi álnevű utasunk célállomásán pihentünk, szigszalag volt a következő lehetőség a rögzítésre, amit meg is csináltam, majd jó alapos hóesésben tovább indultunk. Tartalékba kaptunk egy gatyát, hátha az jobban rögzíti majd az ablaktörőt, ha nagyobb baj lesz. Lett is. A szigszalag pár kilométer után átázott és az ablaktörlőkar leesett. Mivel előttem, mögöttem és szembe is csak kamionok jöttek, úgy gondoltam, nem megyek vissza érte. Megálltam és a kar és a pöcök közé betekertem az alsógatya címkéjét. Láss csodát, hazáig hiba nélkül bírta, igaz ekkor már 41cm helyett a 33 cm-s lapát volt fenn. (ez hamarabb is eszembe juthatott volna).

Győrben egy kis plusz program keretén belül találkoztam Stiffi kollégával, és átadtam neki a zsírzót, amit még múltkor vásároltam/tunk tömegesen. Persze előtte a győri Árkád első emeleti parkolójába menet a sofőr, az autó és a hó közösen elérték, hogy az autó és a korlát érzékenyen érintsék egymást. Ijedtség volt, nagy baj nem lett... Pár horzsolás a lökös jobb részén plusz a festéktől is megszabadultunk vagy 2x2 cm-es részen, de repedés nincs.
Győrben még elmentem a Transit autósboltba, vettem egy pár új ablaktörlőkart, meg egy BIS-es ékszíjat tartalékba. Ez lett volna az első alkalom a klubkártya használatára, de a nagy sietségben elmaradt.

Folytattuk az utat hazafe, illetve csak folytattuk volna, mert a medvei hídon balest volt. (Az országhatári hídon egy kamion és egy 3,5 t-s szendvicsbe raktak egy Cliót...), álltunk is vagy másfél órát. Közben persze kifogyott a benzin, mert a sofőr nem arról híres, hogy biztosítsa az elegendő üzemanyagellátást, pedig már a jeladó is működik.  Jött egy fuvar a benzinkútig, meg egy 2-3 km-es latyakos-havazós visszagyaloglás az autóig.

Úgy tűnt senki sem akarta, de sikeresen hazaértünk csütörtök délután. Még egy kis csúszkálás is belefért a havas utcában.

Péntek délelőtt az ablaktörlőmechanika cserélésével kezdtem a napot, ha tudtam volna, hogy ilyen egyszerű feladat, lehet még Szombathelyen nekiállok... (A WD40 persze nem maradt el most sem!)
Ezután végre kipróbálhattuk az új zsírzópisztolyt: mindkét oldalon kaptak a függőcsapszegek zsírt, jó alaposan. Természetesen Gáboré volt a főszerep megint. Eredmény: még egy lépés a tökéletesség felé, a kormányt kisujjal lehet forgatni. Ilyenek után "rémülök meg" mindig: Milyen lehet ez az autó, ha minden gyári állapotú és tökéltesen működik rajta? Egyszer meg szeretném tapasztalni...
Ezeken kívül eszembe jutott, hogy az önindító is vacakol, a bronzkefékre gyanakodtunk. Persze ez nem jutott eszembe Győrben, de öcsém megint kimentett: volt a Pókos cuccok közt egy önindító. Szét is kapta a srác, megállapította, hogy szép állapotúak benne a bronzkefék, de mivel amúgy is dolgom volt Szerdahelyen, benéztem egy autósboltba, hátha vannak kefék. Polskis nem volt, csak Zsigás, megvettem azt, kis reszeléssel jó lehet. Plusz sikerült vennem egy pár 40-es meg egy pár 35 cm-es ablaktörlőlapátot, Valeo márkájút.

Hazaérve a megreszelt Zsigás kefék bekerültek a BIS önindítójába, de a tesztelés során nem vált be, szóval belekerültek a használt pókos bronzkefék. A bendix is kapott WD40-et, nehogy panaszkodjon.

Elölre sok vacilálás után felkerültek a 35 cm-es lapátok, most tetszenek, maradnak ezek egyelőre. A 40-es meg megy tartalékba. Kéne vennem ablakspricniket is, mert a mostaniakat nem lehet rendesen belőni.

Ezek után átnéztem, hol vannak az autón csúnyább kőfelverődések, és lefestettem őket az első lökös csütörtökön szerzett sebével együtt (jobb hiján ugyanolyan pirossal festettem, mint amilyen a kasztni ). Hát mit mondjak... Az állandó országutas használat megtette hatását: volt mit festegetni az autón. Még azon agyalok, a kis festékpöttyöket le lehet-e polírozni szép simára. Majd veszek pasztát és kipróbálom.

A kisautó megint a meleg garázsban aludhatott, majd szombaton gond nélkül megjárta Pozsonyt oda-vissza, és még megyünk Tőkésre is, vasárnap pedig egyenesen Kanizsára. Mozgalmas hétvége lett ez megint, de az autó jól teljesített, dícséret érte.

U.i.: A héten Dömi segítségével beszereztem egy új BIS főtengelyt, féláron. Köszönet a segítségért, jól jön a cucc a tervezett motorfelújításhoz. A következő ajánlat remélem egy veztengely lesz ugyanilyen árarányban.

U.i. 2: Bütykölés közben megtaláltam az autó régi bajuszakpcsolóit, és megvilágosodtam, mennyivel szebb az, mint ami most van. Következő projekt: szép állapotú bajuszkapcsoló keresése bontóban, mert ami itthon van, annak hiányos a kábelezése.

Pénteken volt már negyedik éve, hogy megvettük a kisautót, ennek örömére elmentünk vele egy kis kirándulásra ismeretlen utakon.

Nem sokszor látni olyan hirdetést, amiben az szerepel, hogy kúpos Polákhoz bontott alkatrészek ingyen elvihetők, meg is akadt rajta a szemem. Már csak azért is, mert "Vazzs" megyei a hirdetés feladója.
El is mentem értük, és így megtettem az első lépést afelé, hogy a BIS-em futóműve kúposra legyen alakítva. Elárulhatom, hogy már rég óta ez a vágyam...

Na jó, nem is: elsőként rögtön Tibee barátunkra gondoltam, és a jóslat be is vált, mert másnap megkért, hogy hozzam el a cuccokat. Kiderült, hogy az alkatrészek Őriszentpéteren vannak, aminek külön örültünk Dorkával, mert már régóta meg akartuk nézni az "Őrség fővárosát" meg a környék gyönyörű táját.

Pénteken kora délután találkoztunk is a kollégával (Gazdik közt Puffi néven található) Körmenden, majd "átvonultunk" Őriszentpéterre, bepakoltam a cuccokat, nagy köszönetek voltak Tibee nevében is, aztán az Őrség falvain keresztül elindultunk Kanizsa felé. Egyébként nagyon segítőkész és kedves kollégát ismerhettem meg  Tomi személyében. Különös módon eddig nem beszéltünk, pedig volt pár közös találkozónk.

Garázsos pihenéses
A négyéves "évforduló" örömére egész hétvégén garázsban pihent a kisautó, a tervezett mosás sajnos elmaradt a -5, -8 Celsius fokok miatt, de Szombathelyen majd keresek egy autómosót.

Bontóparty
A kirándulást megelőzően még a héten jártam kedvenc szombathelyi bontómban, és szereztem
- egy jó állapotú ablaktörlőmechanikát (amit nem szereltem be még, majd otthon a fűtött garázsban, addig marad az egykaros abaktörlés )
- egy pár napellenzőt (amikből nem hullik a száraz szivacs, ha hozzájuk érek)
- kupakot az ablaktörlőlötty zacsijára (Torinós felirattal )
- bónuszként pedig egy kúpos Polákból lenyúltam egy aranyos Polski Fiatos kulcstartót, amit azóta fel is raktam a "kulcscsomómra" az első szériás Polskik iránti tiszteletem jeléül.

BIS alkatrészek
A sztori másik szálon is folytatódik, hiszen Gabi703 barátom nagy segítségével beruháztam egy rakás BIS alkatrészre, ez úton is nagy köszönet a szállításért, Bélának pedig az alkatrészekért!

Gondok
Mindeközben sajnos jelentkezett pár kisebb hiba az autón:

- "elment a szervó", valószínűleg mert két éve - a csere óta - nem voltak zsírozva a függőcsapszegek.:S Saját hülyeségem. Rendeltem egy zsírzópisztolyt, jövő héten érkezik.
- önindító olyat játszik, hogy nagy néha nem indít, csak kis kocogtatás után. Cserélni kell benne a szénkeféket.
- olajzabálás folytatólagos hiba, Csanakkal már folynak a tárgyalások a tavaszi-nyári motorrendberakás ügyében. BIS hengerpersely rulez! Még mindig nagyon szeressük!
- előzőhöz kapcsolódóan: amíg hideg a motor, iszonyat mód nyomja ki magából az olajat a főtengely szimering mellett. Bemelegedés után ez megszűnik.
- generátor csapágy hülyéskedik - a hangjából ítélve. Amíg hideg a motor elég morgós a hangja. Ezt is kéne szerezni valahonnan.

Ezektől eltekintve az autó egyébként jó fogyasztással és gond nélkül üzemel, igaz most tényleg csak akkor használom, ha muszáj. A gondjaira meg nagy erőkkel keresem a gyógyírt...

Slusszpoén:
Dorka kanizsai haveri társaságában mindig megy a poénkodás, mikor meglátják az autómat, hogy "Jaj, Tónyónak is volt ám "Kispolskija"!" meg "Hú, a Tónyó "Kispolskija", seprűnyéllel kellett indítani!" meg "Amikor a Tónyó "Kispolskijába" beültünk hatan..." meg hasonló dolgok. A hétvégén véletlenül találtunk egy pár 2004-es képet a Tónyó "Kispolskijáról", érdemes megnézni őket...