2009.08.29. Szombat
Lassan vége van a nyárnak, kisautómnak is nagy bánata van, ráadásul még a blogolás is elmarad.
Amikor a Polski-buzik találkoznak
Még csak egy hónapja volt, de már olyan réginek tűnik...Idei évre is megszereztem az aláírást az Országos-Nemzetközi Fiat126 Találkozóról. Igaz csak szombaton dél körül futottam be, de az ezután következő egy napra való élmény már megint leírhatatlan volt. Azért megpróbálom:
Szombat
Mint ahogy tavaly tettem, idén is próbáltam a lehető legtöbb időt eltölteni kedvenc "polskibuzijaimmal", a szombati napot a strandon (az újfent váratlanul leszálló) Csanakkal és ritkán látott Egérékkel abszolváltam, persze mindenkit szeretünk alapon végigjártam az összes ismerős és ismeretlen autót, akivel tudtam beszéltem pár szót. A felvonulást ezúttal újonnan leigazolt pajtikámmal, Bercivel köröztem végig, hatalmas élmény volt, idén még jobban megőrültek a gyanútlan járókelők, mint tavaly, egy lelkes fiatal egy doboz sört nyomott a munkahelyét kishíján elhagyó, ablakon félig kilógó mitfárerem kezébe.
A kempingbe visszaérve végre a címzett - azaz Tibee - kezébe kerültek a tavaly ősszel szerzett kúpos cuccosok, én pedig KeMától kaptam meg a várva-várt botott BIS cuccaimat. Az adásvétlek után rémülten vettem észre, hogy a nap folyamán nyolc, azaz nyolc doboz SÖR került kisautóm hátsó csomagtartójába, amit megpróbáltam egy ideig leplezni, majd szép lassan eltűntetni azokat az autómból, mert azért mégsem illik ilyet egy Polski találkozón!
Az estét az eredményhirdetés és a finom kaja után a később visszatérő Buszossal, egy ideig Egérrel, később Piszkor Petyáékkal, Chrisékkel, Dömiékkel, Ricsivel, természetesen KG-val, és a szlovák delegációval töltöttem, mikor valami intergalaktikus rendszerhiba folytán egyszercsak hajnal lett, és azt vettem észre, hogy a gondviselő kegye folytán kinevezett dajkáim próbálnak engem jobb belátásra - és nyugovóra - bírni.
Vasárnap
Másnap másnap. És korán kelés. Hasonló hangulat, mint egy nappal korábban (csak 100 km-rel arrébb), de menni kell: Nem gyalog. Autóval. Gyors tankolás és evés Egérék vezényletével, majd mentünk gyorsulni, szlalomozni... Na persze én idén is csak potyautasként üzemelve gyűjtöttem az élményeket: Baz és KG mellett ülve is végiglúdbőrőztem és aztakurváztam egy-két gyorsulást, az élmény: megfizethetetlen! KG "új" autója nagyon egyben van, pedig "még" nincs is kész. Eközben Rékával, Csajossal és Somával pihengettünk egy kicsit a 130 fokosnak tűnő aszfaltcsík partján, amit nálam az idült másnaposság még megfejelt jó rendesen.
Délután indulás haza, egy ideig Raverékkel konvojoztam, később Devecsernél felvettem két, egyenként 20 kilós pakkal stoppoló lengyel (!) atyafit és behajtogattam őket az autóba.
A talit már pár helyen megdícsértem, de hivatalosan itt is köszönöm a szervezőknek a nem kis feladat sikeres ellátását, a szakácsoknak a finom vacsorát, és a keveset látott polskistársaknak a kiemelkedő hangulatot.
A találkozó után hirtelen felindulásból teleragasztgattam a bal hátsó ablakomat talis matricákkal, kellemes utóhangulatként ez is elfért.
Egyéb megjegyzendő történések
Feljegyzendő, hogy elhoztam Dömitől a régóta nála lakó cuccaimat. Igen. Dömi akkor még csak egy átlag ember volt. Ma viszont már egy ember, aki megjárta a Balti tenger partját saját, Polski Fiat 126p típusú személygépjárművével. Neki is és a többieknek is... "makkszimális tiszteletem".
Ja, a cuccok... Egy cipősdoboznyi élvezet:
- Egy pár gyári új BIS-váltótartóbak az Egykerék Bt.-től
- Egy kiváló állapotú használt BIS kuplungszerkezet Ágó Bélától
- Egy pár hangfal Plósz Gyuszitól - mostmár gyakorlatilag is a tulajdonomba kerültek.
Hogy az autóba mikor kerülnek...
Két út van mostanában: A "majd ha cseréjük a mocit meg a váltót, berakjuk ezt is" jellegű és a "majd Gábor megcsinálja" típusú.
Ez az egyik: Ma tárgyaltam Gáborral, mégpedig arról, hogy mostmár jöhetne az autóban a következő trekk a cédéről, mert már másfél éve a "The Polaks"-tól megy a "Motorzaj" című szám, amit már kívülről fújok, és már a stílusa is egyre sallangosabb. A mostani kalaptartóra nemhogy zenecuccot nem lehet rászerelni, de egy csúnyább gondolattól is leszakad, szóval Cirmimirmi klubtársunk megoldása felé kezdtünk tendálni. Annyi préselt fa van itthon, hogy Dunát rekeszhetnénk vele, valószínűleg egy ilyen lesz BIS-kalaptartó jellegűre megvagdosva, és bele lesz faragva a Plósz-féle két piros-fekete audijó meg egy pár sárga-fekete noném cucc egy hangoskodó ládából átszerelve, mindez egy kis kárpittal meghúzva és jöhet a mehet. Aztán kell még egy erősítő, és zúzolhat a zene éjjel-nappal. Hogy mikor lesz idő ennek a kivitelezésére, még nem tudni, de annyira nem is zavar.
Már csak azért se, mert úgy döntöttem, - majd az idő megmondja jól-e vagy rosszul - hogy leteszem a kisautót egy időre. Mármint addig, míg Csanak nem vágja rendbe a pótmotoromat és a pótváltómat. Mondják, hogy ezeknek az autóknak lelke van... Hát egyre hangosabban hallom, ahogy sikítva sír ez az autó, mikor autózok.:( Megveregetem a hátát és azt mondom, hogy kurvajó arc volt, hogy beteg motorral és váltóval végighúzta velem a nyarat, elvitt ezer helyre, egy szó nélkül - nagyjából 5000 kilométert! De most pihennie kell, addig nem akarok vele járni, míg nem lesz a váltó és a motor kicserélve.
Sajnos az öreg Mesternek nincs ideje a legózásra, bár a kellékek ha minden igaz, megvannak, de Csanak a Feró-sláger kicsit korszerűsített verzióját kapcsolta be, a "Nyolc óra munka, nyolc óra muka, nyolc óra munka." refrénűt, amin inkább sírni kéne, de sajnos így alakult megint.:( Most jön az, hogy négy év alatt már igazán megtanulhattam volna összerakni egy BIS mocit...
Itt jön a másik út: A váltó nagyjából rendben van, de inkább "egy kosszal" raknám be azt is majd a motorral együtt. Ezt megelőzően alvázvédés a hátsó régióban is. Ekkor jöhetnek majd:
- új váltótartók meg a bontott motortató gumi rugóstul
- kuplungszerkezet (ő még hangosabban tud sírni, mint a motor)
- alapjáratnövelő szelep
- hőgomba cseréje az új kétállásúra
- km spirál cseréje is, mert tegnap az eddigi bajokat megfejelve még a kilométermutatóm is elfeküdt. Efajta újkeletű bajok a bepisilés (néha egy-egy deci víz kifolyik az autóból, valahol van egy kis lyuk az alsó csövön, azt is megnézzük majd a cserekor...), meg a balos index sem üzemel mostanában.
Szóval egyelőre előveszem a másik járgányomat, azt a régi kék gépet, hatalmas motorral, amilyennel a Plósz is rallyzik. Kisautóm pedig pihenjen egy picit az udvarban.
2008.06.03. Kedd
A hét elején találkoztam személyesen kedves iskolatársammal, KeMa fedőnév alatt futó kollégával, végre sikerült személyesen is összefutnunk egy rövid találkozóra. Átadtam neki a bontóból szerzett üléseket, amiket Szekeres Márton kérésére hoztam el. Azóta a szekrényemben meg az ágy alatt várták, hogy tovább indulhassanak Szombathelyről Szeged felé. Majd elvittem KeMát a vizsgájára egy laza élményautózás keretein belül, bíztatásképpen, hogy minél hamarabb elkészüljön az ő kisutója is.
Csütörtökön voltam a Külső-Pozsonyi-úti bontóban 650-es hengerfejet venni, ugyanis öcsém apósa kistraktort eszkábál, léges pókmotorból. Múltor pedig sikeresen szétcsapta a szelepvezérlésnél a gátat. Egyből engem ugrasztottak...
A hétvégét Nagykanizsán töltöttem.
Barátnőm apukája bemutatta nekem a legújabb szerzeményét (ami már a tulajdonában van pár éve, csak még én nem találkoztam vele), egy lakókocsit. Elsőre nem is kaptam fel a fejem, mit nekem egy sima fehér, átlagos formájú lakókocsi. Egészen addig, míg meg nem említette, hogy lengyel gyártmányú... Kimentünk megnézni közelebbről, "Bazzeg, ezen kúpfelnik vannak, nagy osztókörrel! Mint a régi Polskikon..." meg hasonlók hagyták el a szám.
Nem nagyon foglalkoztam eddig a lengyel gyártmányú lakókocsikkal, de ez nagyon megtetszett. Teljesen felújított állapotban van kívülről is-belülről is. Belülről teljesen hangszigetelt az egész, vadonat új ülő-fekhelyekkel, mosogató, és gáztűzhely részleggel, nagy tetőnyílással... Amit említett, hogy a hátsó lámpák nem gyáriak, azokból másik fajta van rajt. Aztán lehet még más is különbözik, de ez így szép. Elhatároztam, ha eldja én leszek az első jelentkező megvételre. Már el is képzeltem, ahogy a kúp-krómos, vászontetős, 903 köbcentis Polskimmal húzom magam után a lakókocsit valahol Üzbegasztán felett...
Rákerestem hasznaltauto.hu-n is...
Szombaton lemostam a kisautót, vasárnap pedig nagyon megijedtem a két e heti szigorlattól, úgyhogy tanulás helyett gyorsan felhívtam VadMacsot, tudunk-e találkozni. Ebéd után már indultam is hozzá. Míg leérkezett a lakásból, jó alaposan megnéztem magamnak a ház előtt parkoló fehér BIS-t. Aztán váltottunk pár szót - ezalatt a bogarak-rovarok valószínűleg csuklottak - meg a Clines spray is előkerült a ronggyal. Megnéztük Cefetet is, szegénykére ráfér a felújítás, de VadMacs mondta, hogy jó kezekbe kerül majd a kis léges. Az ablakmosótartálya amúgy nagyon vagány És persze nem maradhatott ki a legújabb szerzemény ünnepélyes megtkintése sem, a Laceeee BIS-nek valami gyönyőrű színe van a napfényben, annak ellenére is, hogy poros volt, meg hogy alapból nem tetszik ez a szín Polskin! Természetesen azt is jól megnéztem magamnak, VadMacs elmondta a terveket mind a kettővel kapcsolatban, és megállapítottuk, hogy van még mit dolgozni mindkettőnk autóin.
Megjelent a fekete opel corsás kigyúrt csávó, a " Ilyen szarokba ölni a pénzt! Ez nem is autó bazmeg!" kezdetű legendás mondókával. Bevallom, engem nem sok eféle "atrocitás" ért, amióta Polskizom, tehát nekem nagy kuriózumnak számít egy ilyen élmény! Meghallgattuk, hogy ezek a szarok 7 litert megesznek, dudálni kell rájuk, ha az ember előtt mennek, olyan lassúak, amennyi pénzt ezekbe már beleraktunk, abból rendes autót is vehettünk volna, na meg hogy az övé elviszi őt a világ végére is. (erre mondta neki VadMacs, hogy "A tiéd elvisz oda, de az enyém vissza is hoz onnan." ). Valójában jó móka volt, és a polskizás nem is lenne igazi, ha hasonló emberekkel nem találkoznánk.
Sajnos a fényképező nem volt velem, így maradt a telefonos megoldás.
Ezután még kigurultunk a Csónakázó tóhoz pár fénykép meg eszmecsere erejéig, megtudtam hol a bolt, ahonnan hátsó ablaktörlőt lehet szerezni, aztán hazament mindenki. Mi meg Dorkával utána vissza Szombathelyre, kellemes 85 km/h-s tempóval...
Utólag raktam fel pár képet arról a kezelési útmutatóról, amit még a bontós látogatásom során nyúltam le az egyik autóból. "A polski Fiat 126p FL gépkocsi üzemeltetése, stb." az alcím. Érdekes, hogy nagy lökhárítós, textilkárpitos Kispókhoz való kezelési útmutató, de sima fekete bőrüléses, csunyalökhárítósos Kispókban volt...