Még a találkozó előtt feljegyzem az elmúlt hónap eseményeit, mert jó alaposan elmaradtam velük. Érdemi történések nem történtek az autó jobbátételével kapcsolatban, viszont a laprugó csere nagyon jól sikerült, meg vagyok elégedve vele, sokkal másabb érzés az autót vezetni. Ringatózik, hullámzik az eleje, micsoda szokatlan érzés. Szégyenszemre írom, hogy azóta már eltelt egy hónap, de a fényszórókat még nem állítottam utána, azt is kéne valamikor. Motor és váltó projekt sajnos nem haladt azóta, váltó hamarabb kész lesz, de motorba még nem kezdett bele Csanak.:( Az autó sajnos vagy nem, de használva van. Előző bejegyzés óta beugrott két balatoni utazás, és egy mohácsi rokonlátogatás is, pécsi városnézéssel egybekötve, meg persze a standard Sárosfa-Szombathely-Kanizsa távok. Az autó - lehet a nagy meleg miatt - kicsit kevesebbet fogyaszt - főleg motorolajból -, de benzinből is beéri kb. 4,5 literrel 100 kilométeren, néha még kevesebbel is. Sikeresen betörtük a baranyai hegyeket-dombokat is, természetesen kettesből. Volt pár necces indulás, amik arra voltak jók, hogy bebizonyítsa az autó, hogy rohadt nagy erő van a motorjában, szerencsére még a kuplung is bírja. E héten kedden kitakarítottam és lemostam az autót, készen áll a találkozóra. Holnap pedig indulunk Agárd helyett Badacsonyörsre, ahol lesz egy kis baráti hétvége, amiből a pénteki napot nem hagyhattam ki, de szombat reggel már indulok is Agárdra, remélem időben sikerül odaérni. A leírt adatok ismeretében nagy baromság volt kihagyni a veszprémi talit, a szombati napot be kellett volna vállanom, de akkor még máshogy gondolkotam... Ja, ma voltam kint a jó öreg bontóban, CsuTee típustársnak szerváltam egy majdnem teljesen gyári állapotú bis fővízcsövet, hogy lecserélhesse a toldozott-foldozott vízcsövét. Ezen kívül bepakoltam az autóba a Tibee kérésére szervált kúpos cuccokat, úgyhogy indulhatunk is. Július 6-án levágódott a hajam is. Az autó is sokat tett hozzá ehez: elvitt a Balatonmáriafürdőre, hogy megtörténhessen ez a páratlan esemény.

Mar megint hosszu, raadasul ezuttal ekezetek nelkuli bejegyzes olvashato itt!

Majus legvegen megjartuk Varpalotat es a Pannonia Fesztivalt. Az egyes-rukverc hianyat potoltam sok utassal es meg tobb pakkal. A fesztival mellesleg nagyon jo volt, a tisztason levo ingyenes parkoloban fesztival a fesztival mellett hangulat tombolt, satrak helyett autokkal es sok embernek latszo targgyal. Polskis szemszogbol nezve megint sajat karomon tanultam (ez a mai bejegyzes visszatero rejtett nepi motivuma lesz): a jol megpakolt tetocsomi ala kevesnek bizonyult a csomagterszigetelo gumi, at is szakitotta azt es a festekbe is beleagyazodtak a muanyag nelkuli tartolabak. Ugyanehez tartozik az is, hogy a teton levo pakkok nem voltak osszecsomagolva, igy a lelogo hatizsakvackok, muanyagbiztositok osszekarcoltak a tetot, szep fekete foltok is lettek rajta. Polir kene neki, csak elfelejtettem, hova raktam a Stiffitol vasarolt pasztat...

Negy napos delirium utan jonak lattam elindulni eszak fele, teljesen ismeretlen uton (Varpalota-Kisber-Komarom , ahol olyan emelkedok voltak, hogy kettesben mentem 40-nel hegynek felfele, es tudtam, ha megallok, soha nem indulok el tobbe. Cserebe a taj karpotolt, gyonyoru az a videk! Kis itthoni nyaralas es autonagytakaritas utan ujra Szombathelyre erkeztunk.

Aztan volt ket es fel pihenos hete a Kisautonak, majd felporgettuk az esemenyeket. Gyors lelkesedestol futotten elhataroztam, hogy csutortokon hazajovok, mivel itthon lesz tesom, es osszedobjuk vegre a laprugot meg az alvazat is megvedjuk mindentol.

Csutortok
Az egyik fo ok az volt, hogy csutortokon megerkezett a regota vart Motopolos csomag. Volt benne nagyon sok alkatresz:

Motorhoz:
- motortomitesgarnitura
- gyuruszett
- elso-hatso szimeringek
- hatso fotengelycsapagy

Laprugohoz:
- gyari felutkozo bakok
- felso gumiagyak
- szilentnel atmenocsavar
- szilentek

Plusz egy rakat kuszobdugo. A sok cucc lattan teljesen meg is feledkeztem arrol, hogy megis mi kell egy alaprugo korrekt felujitasahoz (kozepso osszefogo csavar, kengyelek, amiket megrendeltem, de nem erkeztek meg meg).
Indulas elott beszereztem egy alapozofesteket, egy flakon rozsdaatalakitot es brigeciolt, majd bepakoltam a kocsiba a potmotort es a potvaltot (ez is befert kenyelmesen ). Csanakon Csanaknal el is helyeztem ezeket letetbe, majd rovid beszelgetes utan indultam haza, hiszen tesom mar vart.

Itthon felbakoltuk az autot es Gabor lerobbantotta rola a laprugot. Megzsirozta a csapszegeket (A jobb oldali valami miatt nem akar zsirzodni, talan rossz a csavar rajta.), en meg lemostam nagynyomasuval az auto aljat. A multkor beszerzett bontott laprugo osszerakasahoz kello cuccokat kisse tulbizakodva egy masnapi gyori beszerzout alkalmaval kivantam potolni, ami el is jott a mai nappal.

Pentek
Sajnos sem a Transitban, sem a Beniben nem volt sem kozepso csavar, sem kengyel. Beniben vigasztalaskepp vettem egy laprugotarto also alubakot, ez volt az utolso az uzletben, sajnos nagyon leepult a polskis reszleguk. Valoszinuleg a Motopolon kivul sehol sem lehet kapni ilyeneket kulon, csak rugoval egyutt. Vegso megoldaskent betertem a Kossuth utcai bontoba, es vettem egy szep allapotu laprugot azzal a cellal, hogy ez marad egyben; szilentcsere, rozsdaatalakito, alapfestek es alvazvedo felvitele utan bekerulhet az autoba (Ezer koszonet Laceeee-nak a tippert es a segitsegert, az eredeti otlet butitott verzioja valosult meg, de igy is egesz korrekt lett). Annyi eszem nem volt, hogy Gyorben keressek egy boltot, ahol kaphatok laprugotarto anyacsavarokat, akkor meg nem tudtam, hogy milyen kovetkezmenyei lesznek ennek... Tudniillik a regi laprugo levetelekor eltort egy vagy ket anya, amik helyett ugy gondoltam majd veszek masikat Szerdahelyen. Bejartam a 3 legnagyobb vasas boltot, de sehol sem volt. Ezutan ocsem Jawa Mustang tipusu motorkerekparjan atrobogtunk a szomszed faluba, ahol szinten nem volt egyik vasasnal sem ilyen csavar. De a motorozas udito volt, megha csak utas is voltam, reg ultem motoron.

Egy nappal korabban meg nem gondoltam, hogy egy csavar hijjan fog meghiusulni az egesz laprugocsere. Pedig ez kovetkezett be.
Kisse megtorve, de folytattuk a munkat. Ha mar marad bakon a kocsi, akkor legyen rendesen megvedve a korokozoktol az alja. Csiszolas, rozsdatlanitas es alapkezeles (Csak ahol kellett! ) utan Gabor megtoltotte a pisztolyt es szetlotte az auto aljat, nagyjabol a tuzfalig minden gyonyoru fekete lett a Dinitrol kozremukodesevel. Ugyanolyan toldozott-foltozott a kulso-belso dob, mint azelott, de mar nem piros-szurke festekkodos, hanem egysegesen fekete, ami azert joval szebbet mutat. A laprugotarto elemtol kicsit feltem, de nem annyira veszes. (A jobb oldali bak kulso felen van atrohadva a fem, az rozsdatlanitva es fujva lett, a tobbi reszen par helyen rozsdafoltok.). Ezenkivul a masfel ev utan katasztrofalisan kinezo elso csomitarto alja is csiszolva-alapozva es alvazvedve lett, sokkal jobb ranezni arra is. A gyori laprugo megkapta a tervezett felujitast, most pedig varja, hogy jovo heten szerezzek nehany hasznalhato anyacsavart. Addig pihenes ujra, en meg megnezem, hatha Plosz Gyuszi Szombathely fele teved a nagy kek verdajaval.

Holnapra is van dolog, le akarom csiszolni es festeni a kerekivek egyes reszeit, ahonnan nagy szeretettel ugral le a festek az egeszseges gittreteg felol.:(:(:( (Tul sok kell az ilyen negativ tapasztalatbol, hogy az ember ezekbol tanulva meg tudjon kesobb epiteni egy tokeletes autot, nem tudom lesz-e ra lehetosegem valaha...) Ezenkivul remeljuk, egy kis uregvedes is belefer majd a holnapi programba.
Eltelt a vasárnap is, szebb idő volt, mint szombaton, úgyhogy lekapartam-csiszoltam-alapoztam-festettem a kerékívek csúnya részeit. Messziről szépek... "Falun elmegy, városban meg nem nézik" kategória. Ezen kívül az apróbb kőfelverődéseket és hibákat is lefestettem hasonló stílusban. És a végén pár kép a hátsó biztonsági övről Csutee és Gabi kérésre.

Szenvedélyesen romantikus hétvégén vagyunk túl...

Optimistán a pozitív dolgokkal kezdem. Sikerült beindítani a múltkor szervált pótmotort, és... Ja! Nincs és, ennyi a pozitívum, aztán jött a szar habbal.

Szedett-vedett csavarokkal rögzítettük a lendkereket, ráadásul azokkal is rosszul, csak mi ezt nem tudtuk... menetrendszerűen le is szakadt a lendkerék, a hat csavar bele is tört a főtengelycsapágyba, meg az a réz vacak is letört a főtengely végéről. Nem volt olcsó tanulság, de most már ezt is tudjuk. Még jó, hogy a váltóharang rajta volt a mocin az önindító miatt, különben a mentőautó vitt volna ela ela ela e-e-e.

Ennek ellenére örültem, hogy beindult a moci, nem is kellett sokat bíztatni, legalább. A mexet, önindítót, légszűrőt az autóban lévő mociról raktam át, a pótkarbi is szépen muszikált.

A következő szórakozási lehetőség a mex visszaszerelése, pontosabban a hézag belövése volt a bent lévő mocin. Első egy órás próbálkozás után rájött Gábor, hogy fordítva kötöttem az AC-ra a benzincsöveket (50% volt az esély arra, hogy elkúrjam, gratuláció és vállveregetés, köszönök mindent!). A benzincsövek bíztató megcserélése után következett még pár óra vacakolás, miután kiderült, hogy a mexházban az egyik kábel megtört, amit Gábor megjavított, mostmár végképp nem hasonlít a gyári formájára a mexház, de legalább működik. Mindez után sikerült beállítani nagyjából a hézagot, hézagoló nélkül csak úgy érzésre, jó kockás is lett a közlekedés, még rá kell néznem... Kéne egy hézagolót szerezni.

Ezután jobb ötletem nem is támadhatott volna, mint kistesómmal elmenni vezetni tanulni, nem mintha az egyes fokozatot az autóban a szentlélek tartotta volna... Nem sokkal ez után el is eresztette, úgyhogy az egyesem meg a rükvercem is ott maradt a bányató melletti bekötőúton. Majd visszamegyek érte jövő karácsonykor.

A félelem és reszketés folytatódott! Az elvesztéssel egy időben a víz is forrni kezdett, sőt spriccelt az alsó csőből. Gyorsan megállapítottam, hogy nem kapcsol a venti és eszembe jutottak a régi szép emlékek, máris a legrosszabbra számítottam. Legyenálldottaneve Csanak mesterrel beszéltem, így el tudtam indulni a megfejtés felé, kiderült, hogy a mágnesszelep nem kapcsolja a ventit. Tovább nem is jutottam, így fogtam, és onnan bevezettem egy kábelt az utastérbe, amit ha testelek, akkor indul a venti.

Levezetésképp még viccből leesett a jobb ablak az ajtóba, azt már rutinból raktam vissza a helyére. Summarum: Az autó nem jó, de használható.

Ezzel a technológiával el is jutottam Csanakhoz, aki egy mozdulattal (hogy máshogy) megállapította, hogy a bent lévő skodás hőgomba adta be a törcsit. Megoldás már legalább ismert, jövő héten kéne szereznem egy újat...

Szépen megköszöntem a segítséget, és az ismertetett feltételek mellett ma dicsőségesen megérkeztem Szombathelyre. A venti tökéletesen tartja a 80-85 fokot kis utastérmelegítéssel rásegítve, a kábel vége az elefántfülablak zárja alatt testelődik. Hadd dícsérjem meg a kisautót ezúton, ha már a gazdáját nem is. Szívem szerint már nagyon leraknám szegény párát pihenni valahova, mert hallom, hogy kiabál az életéért, de még ezt a kört muszáj volt megtenni vele.

Közben várom a múlt héten megrendelt motorrendberakáshoz és laprugófelújításhoz szükséges cuccokat a Motopoltól, meg az egyes fogaskereket maszekba, oszt annyi.

Ja, ma végig velem utazott lelkes mitfárerem Dorka személyében, aki ha úgy hozta a sors, behúzta a kéziféket is, nagy segítséget téve ezzel a nehézségek közepette!

"Kéne sok pénz, meg egy ezres."

A legutóbbi jelentkezés óta eltelt idő főként a motor körül forgott, de történtek más említésre méltó dolgok is...

Március utolsó hetében elmentünk a gumis bácsihoz, végre nyári gumikon gurul az autóka. Kérdésemre ajánlott egy gépműhelyt, ahova aznap el is mentem. Tudniillik Csanakkal beszéltem előtte, aki nem mondott biztatókat a győri hengerpersely gyártatással kapcsolatban. Úgy döntöttem, Szombathelyen is körülnézek ez ügyben, így kerültem a Vass-Gép Bt.-hez, ahol meglepő módon készségesen fogadott a főnök, még meglepőbb módon ismerte és volt is már dolga BIS-szel (!). Ha mindez nem elég, akkor elmondom, hogy kinyitott egy szekrényt, ahonnan kiborult egy szétbontott BIS moci jó pár darabja - a blokkon kívül majdnem minden ). Első körben a felfúrást ajánlotta (12 ezerért tud szerezni egy pár túlméretes dugattyú-gyűrű-csapszeg garnitúrát... plusz 10 a munka, és voltak kilátások új perselyekre is). Első találkozás után fülig érő mosollyal az arcomon mentem haza, úgy éreztem csoda történt.

Csakhogy, minden csoda három napig tart, amibe már sokszor belefutottam. A gyanús dolgok hatványozódtak, dumáltam Csanakkal, aki nem ajánlotta a felfúrást a perselyfal vékonysága miatt. Második alkalommal máshogy alakultak a dolgok. Faszikámnak mondtam, hogy a szerelőm nem ajánlja a felfúrást, erre rávágta, hogy ez hülyeség, mert a BIS perselynek olyan falvastagsága van, hogy gyárilag is vékonyabb lehetne, és kötötte az ebe-takaróhoz, hogy a felfúrás jó lesz oda, 22-25 ezerből megvan és már mehet is. Én meg ott voltam két "szakember" álláspontja között laikusként...Kurvára nem tetszett neki, hogy tárgyalgatni akarok az ügyben, látszott rajta, hogy nincs ehhez szokva! ("Az előbb hoztak egy egymilliós megrendelést a hathengeres dzsondérre, arról nem tárgyaltam ennyit..." Mondom: "Eddig egy helyen láttam túlméretes garnitúrát, ott 24 kHUF, itt hogyhogy 12?" "Valószínűleg, mert a másik helyen 100%-os haszonnal adják tovább, én meg 0%-kal adom..." jellegű.)

Vérbeli üzletemberrel volt dolgom, aki képes azt is elhitetni az emberrel, hogy a szar habbal jobb mint a somlói. De amikor rákérdeztem a dolgokra elszakadt nála minden és legszívesebben kivágott volna a retekbe, majd széles mosollyal kezet nyújtott és a döntésemre bízta az ügyet, szívesen vár vissza.

Szóval ezután is rágódtam, Csanakkal beszéltem újra, aki jelezte, hogy talán valami trágyaléből vagy ajtókilincsből gyártott garnitúra lehet az a 12 kHUF-os szett, nem biztos, hogy egy-két évnél többet kibírna... Az igazság odaát van, de Csanakban jobban megbízom, mint egy jöttment emberben.

Ekkor jutott eszembe a motor, amit legutóbbi bontós látogatásom során láttam. Ugyanis pár nappal előtte beszereztem egy bontott laprugót és egy BIS motortartó gumit. Laprugóval annyi a terv, hogy szétszedés, festés, új kengyelekkel, szilentekkel összerakás. Kérdeztem veztengely, mondta külön nincs, egyben motor van...

Időközben történtek más dolgok is. Miki művésznevű kollégával boltoltam egy szép BIS karbit, aminek nagyon örülök, mert ritkaságszámba megy már. Az alja kicsit hullámos, de majd me'sikóójuk'. Győrben Csanak megállapította, hogy a váltó valószínűleg azért kopog, mert az egyes fogaskerék van megroggyanva. Lehet vele járni, de...
Az oldtimerperfekt.hu oldalról rendeltem alváz- és üregvédő löttyöket, jövő héten várható az érkezésük, aztán valami helyet kéne találnom a kenyegetésre.

Nagypénteken kiderült, hogy a következő két hónapban nem lesz munkám, ennek örömére elmentem és megvettem a motort a bontóban. Főtengely nem lötyög, vezlánc lóg, mint állat, de körbeforog szépen a motor. Mellékesen becserkésztem egy működő kétállású ventikapcsolót is (enyémnek a második állása vacakol), meg egy gyári hátsóajtózár gumigyűrűt szigetelőszivaccsal.

Az elképzelés az, hogy a motor kis felújítás után üzembe kerül, a mostanival meg addig lehet kísérletezgetni, meg kideríteni az olajfolyás/zabálás okát, stb. A kis felújítás még nem tudom mit takar, mondjuk meg kéne bontani a motort, mert az egyik hengerben gyengébb a kompresszió. Ki tudja mi lesz, nem hiányzott ez a pénztelenség, de a motorral valamit lépni kell.:(

Tegnapelőtt, szombaton, bemutattam a régi somorjai arcoknak a kis gépet, akik utoljára 4 éve látták, nem  épp fényes állapotban, bejött mindenkinek. Páran élménykörúton is részt vettek.

Elég fontos esemény az is, hogy tegnap lemostam az autót, már csak azért, mert utoljára kanizsai talikor volt lemosva, ha jól emlékszem... Trógerság.:( Most viszont annál jobb ránézni, persze nem mindenhova, mert azért a garázstalan téli műszak megtette a hatását. Az elején gyűlnek az apró fehér pöttyök, a küszöb és a kerékjáratok alján itt-ott ledobta a festéket, plusz van egy nagyon csúnya függőleges "törés" a jobb küszöbön.:( Arról nem is beszélve, hogy egy alapos polírozás is ráférne, mert a fehér tető kényes nagyon, de azon majd legközelebb segítünk. Remélem egyszer még megadatik neki a (még) jobb sors.

Ma lányok helyett a motort locsoltam, de a kölnivíz nem vitte le a fél centis olajsarat, így elővettem a benzinkannát. Utána átnyomtam még gőzborotvával is, majd leszedtem a szelepfedelet, nem mintha tudtam volna bármi érdemlegeset is csinálni alatta, kicsit ledrótkeféltem. Leszedtem az olajszűrőt is, ott is volt minden csúnyaság, valszeg soha nem volt még leszedve... Hígítóval tisztára mostam. Olajbeöntősapkáról letörtem az alsó tárcsát, kapott másikat. Jobban szétbontani még nem akartam, mert arról is volt szó, hogy beindítjuk... Persze Gábor nincs itthon, én meg megfutamodtam a felelősség elől. Egyébként bontós bácsi azt mondta, hogy működőképes volt, amikor odakerült.

Egyelőre ennyi a történet, el kéne kezdenem beszerezni a dolgokat a felújításhoz, hogy Csanak bácsinál csak szétszedés-összerakás legyen, nem pedig fél éves pit stop.