Kisebb komplikációk egy komoly szívátültetés után

Szóval Csanak már megint "megjavította" az autómat. Tudniillik rosszul raktam össze a megszakítóházat, így a tengelye nem a helyén volt, emiatt nem tudta szegény öcsém belőni a gyújtást egy hete. Azóta nagykirály a gyújtásom, rég nem volt ilyen, köszönöm Csanaknak és Gábornak is. Önindítót vettem a szokásos bontóban, most az is tökéletesen működik az autóban.

Összeállt tehát teljesen a szerkezet szombatra, gyorsan kocsiba be, ablakot le, próbaútra ki. Kuplung keményebb, mint a régi váltóval volt, sebességeket nehezen veszi, km óra mutató fekszik, szar gázbowden miatt magas az alapjárat. Ezekkel jövő héten foglalkozunk, a kasztni felé vettem az irányt.

(Újfent) saját kezűleg kompresszorral lefújtam alvázvédővel a hátsó kerékjáratokat, és kicsiszoltam, lefestettem a kerékperem hátsó részét, ahol ledobta magáról a festéket. Tesóm javasolta, hogy télre tegyek fel hátulra sárfogókat, amik takarják a festést is. Meggondolom.

Vasárnap befaragtam a bontott légszűrőház-kipufogó közé az összekötő fém-bitumen csövet, ami a téli időszak közeledtével valószínűleg hasznos lesz. Ezenkívül szintén alvázvédővel lefestettem a küszöb legalsó peremét, plusz a hiányzó pirosságot pótoltam.

Nagy kalamajka egy apró alátét miatt

Hétfő reggelre készen állt az autó az újabb szombathelyi túrához. Győrben bugrottam Csanakhoz, aki elmesélte, hogyan kell a km óra spirált kicserélni, és összekavarintotta az olajnyomás-jelző kábeljét, ami szegény leszakadt út közben, valamint elmondta, hogy hiába van bent a gyári hőgomba, nem lesz két fokozata a ventinek, mert a bal alsó részen lévő csúszósarus rész hiányzik az enyémről... Ezen kívül megállapította, hogy a generátor nem lett kihézagolva, amiből baj lehet, majd pótolni kell. Tovább indulva, Enese és Csorna közt félúton elkezdett sikítani az ékszíj. Megnéztem: Egész generátor mozgott, a kitámasztó fémkar alsó csavarja elveszett, a generátor alsója pedig meglazult. Mindez a kifelejtett hézagoló alátét miatt... Egy régi hardy csavar és egy a racsnis kulcs 13-as fejével (ami alátét szerepet kapott) megoldottam a gondot, kibírta az utat Szombathelyig. Elég para volt, de szerencsém volt megint...

Négyfrontos harc a hibák ellen

Kedd reggelt a bontóban kezdtem, ahol kaptam km óra spirált, ezt cseréltem is rögtön (a tömbház melletti parkolóban a padkára feltolatva sikerült az autó alá bújnom).

Utána túra a városba: Unixnál vettem (raktárról!) BIS gázbowdent, valamint megrendeltem egy keletis boltban a rugalmas váltóösszekötőt  csavarokkal című produkciót. Km mutató valamit mutat, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy tizest csal lefelé, nem érzem rendesen, mert új a moci, de majd ha minden egyben lesz, megmérem GPS-szel.

Majd szétrobbantottam a belső teret, miután hátul kihúztam a régi gázbowdent, és az újat befűztem... Felszedtem a középkonzolt, ami a kardánalagutat takarja elöl, alatta undorító látvány fogadott és megint szidtam magam, hogy erre miért nem voltam képes akkor, amikor a festőhöz ment az autó.:S:(
Mindig új meglepetésként tárul elém a tény: A legtöbb helyen annyira pofátlanul egyszerű ez az autó, hogy  csak imádni lehet! Csak két éve még hülyébb voltam ezekhez, mint ma vagyok, visszagondolva, teljesen kibeleztem volna az egész autót, mielőtt festőhöz vittem volna...

Robbantás után kiszedtem a gázpedált és a váltó-gumiharangot is a helyükről, majd hirtelen felindulva rendeltem ezekből is újat a keleti autós boltból, holnap háromra értük megyek.

Generátor hézagolását magyarázta Csanak egy ideig, míg sikerült felfognom, de aztán tettek következtek, így úgy tűnik, a második számú probléma is megoldódott. Megint tanultam a saját hibámból, Csanaknak pedig megint hála.

Az új gázbowden tehát a helyén, holnap be kell kötni az új gázpedálra majd véglegesen. Rugalmas összekötőt leszedtem csavarokkal együtt, holnap már csak fel kell rakni az újat, úgyhogy elkönyvelhetem, hogy négy problémából kettőt teljesen megoldottam, kettőt pedig félig-meddig.

Képek nincsenek, mert a fényképező még mindig szervizben, mindenki vegye elő a  fantáziáját.

FRISSÍTÉÉÉÉS:

Egyben az autó!!!

Ma (szerda) ebéd után kiporszívóztam és kimostam a kardánalagút (vagy hogy hívják aztot csúnya részeit, háromkor pedig elmentem a megrendelt cuccokért. Váltókar gumiharang első ránézésre mocsok ótvar, gázpedál sem bíztató, váltóösszekötőt meg nem tudtak hozni (miután az előző kettőt láttam, nem annyira sajnáltam. ). Előző kettőt gyanúsan 800 Ft-ért elhoztam azért...

Gumiharangon nem volt a 4 lyuk, amivel rögzíteni lehet, és olyan sorja volt rajta, mint még soha semmin, így ment vissza a régi, ami még így lukasan is szebb, mint az utángyárott újan. Gázpedál szintén maradt a régi, mert ez is retek fos volt (hogy kéne azon fixálni a gázbowdent???). Mindig meghaladja a fantáziámat az untángyártott cuccok minősége, megint megszivattam magam.

Tehát régi rugalmas összekötőt régi csavarokkal (amik amúgy komplett gyáriak hullámalátéttel, persellyel együtt, csupán az anyacsavar sima 10-es) visszaraktam, jól megolajoztam az egészet.

Régi gázpedál vissza, új bowden rá, összekötés, csodás alapjárat, mint a mesében! (A legnagyobb hibája a gázpedálnak, hogy egyszer megéghetett, és a határoló pöcök hiányzik róla, ami teljesen felengedett állapotban megfogná, emiatt kicsit lassabban húzódik vissza, ha felengedem, valószínűleg feszül a bowden...).

Alapjárat beállítva, sebességeket veszi, mint a kisangyal, azonnal próbakör és csodás eredmény, régen nem volt ennyire egyben a kisautó!!! Nem hittem volna, hogy egy kis olaj és egy gyári gázbowden ennyit dob a teljesítményen! Végre azt mondhattam: Tényleg megérte a sok szerelgetés, nagyon megy a gép!

A mese tanulsága megint: Sose vegyetek utángyárott alkatrészt, mert hiába hűdeolcsó, felülmúlja a szarról elképzelt minden elképzeléseteket. Puszicsók.

U.i.: Köszönöm Gyulának és Hollonak a képes-szöveges segítséget a váltóösszekötő helyes felcsavarozásához!

SZERDA és CSÜTÖRTÖK
És végül összeállt a kép...

SZERDA

Szerdán beraktuk a váltót a helyére, majd a motor összerakásást is be kellett fejezni. A kuplungszerkezet felrakásához Gábor kiszedte a váltóból a tengelyt, hogy teljesen középen lehessen a kuplungtárcsa. Felraktuk az új kuplungot, de szerencsére a régi sincs olyan rossz állapotban, mint gondoltam, de a lamellák közepe nagyon ki van kopva.
Beraktam a helyére motortérben a kábelköteget, a trafót, a mágnesszelepet, a ventilátorházat (persze azon is volt festéshiba, javítanom kellett) , majd a ventit. Motort szép lassan beraktuk a helyére, de Gábornak megint mennie kellett. Felraktam a hátfalat, de a motortartó rugót nem tudtam a helyére rakni, az maradt csütörtökre. A vízcsöveket és minden mást bekötöttem a helyére.

CSÜTÖRTÖK

Reggel megint vacakolás, leszedtem a hátfalat újra, aztán már rájöttem a rugó berakásának módjára. Kb. délre sikerült összerakni az autót, feltöltöttem olajjal és hűtővízzel. Ezután jött a szoppingolás.:(
Nem sikerült beállítani a gyújtást, később a sok indítózástól lemerült az akksi, pedig a Fabiáról is bikáztuk. Később az önindító is beszart. A próbálkozás ment egészen estig, de nem jött össze. Megbeszéltem Csanakkal, hogy pénteken délután eljön Sárosfára és megnézi a gondot. Nagyon rendes volt, és el is jött, de sajnos nekünk Dorkával indulnunk kellett péntek dél körül Szombathelyre majd Kanizsára. Elkötöttük a Fabiát (Ő lett most a második számú autó, mivel apu vett egy Roomstert).

Végül Csanak telefonhívása zárta keretbe az egész történetet. Este 7 körül a telefonból hallgattam az autóm új motorjának hangját. Mondanom sem kell, hogy Csanak megint szintet lépett, és megint csak hatalmas elismeréssel és köszönettel tartozok neki. Azt mondta, majd tart gyújtásállítás órákat.

Legközelebb pénteken megyek haza, majd akkor kipróbálom az "új" Kisautót. Valamint pótolni kell az elmaradt munkákat (alvázvédés befejezése, hátsó kerékíveknél a festés javítása).

HÉTFŐ és KEDD... Azt hiszem kezdem megérteni KG-t és OGY-t, miért tartott ennyi ideig összerakni az autóikat.

HÉTFŐ
Vasárnapi megcsúszás után nem is bántam, hogy Gábor a megbeszéltnél később érkezett. Reggel nekiálltam a festésre váró kisebb vasakat (váltó sapkája, lököstartó vasak, szelepfedél, ventiház)) kromofágozni és csiszolni.
Közben érkezett Gábor, igy az alvázvédés előtt a maradék rozsdaátalaktóval lekentem az alváz csúnyább részeit a foltozásoknál. Utána feltoltuk az autó seggét a magasba, majd kitakartam a festésre váró motortérben a kábelköteget vezető patentokat, csavarokat, lyukakat.
Lealapoztam a kisebb vasakat, majd felakasztottam őket száradni.
Gábor persze bejelentette, hogy ő 2-kor lelép, mert nem fejezték be a hétvégi "fusit". Az alvázvédés nagyjából elkészült, a két hátsó kerékjárati iv maradt el, meg még pár helyen jöhet majd még egy réteg alvázvédő. "Holnap reggel 8-ra jövök, aztán folytatjuk". Megegyeztünk, hogy haladjon a száradnivaló rész is, én fogom lefújni a motorteret és a kis vasakat matt feketével. (Nem mert azért vagyok oda, hanem mert ebből volt egy nyúlásnyira a pincében.) Egyébként valószinűleg nem lett volna sokkal drágább a történet, ha kikevertetem a piros szint valahol, de Gábor lelépett, igy időben duplán meg voltam csúszva, mint azelőtt, nem volt időm és kedvem sem futkározni.:(
Életemben először festékpisztolyt fogtam és SAJÁT KEZŰLEGmlefújtam a motorteret és a vasakat. Gyakorlásnak jó volt, sokmindent nem lehet elrontani ezeken...

Majd jött a "Mit csináljunk hamarab" szindróma, igy a kisebb mosandó elektromos alkatrészek felé fordultam, hogy azok száradhassanak. Kezembe került a gyújtáselosztó és a trafó és a mágnesszelep, amiket nem akartam visszarakni a helyükre anélkül, hogy ne legyenek legalább teljesen por- és olajmentesek. Benzin és Brigéciol segitette a munkámat. A trafót még sosem szedtem ki, csodálkoztam is, mikor mosás után piros lett a tengelye.

Ezután nekiálltam a váltónak, mert úgy beszéltük, hogy kedd reggel annak a felrakásával folytatjuk. Mivel nincs két komplett váltóm, leszedtem a régi váltóról a km kihajtást, a toltatólámpa kapcsolót és a rugalmas összekötőt (Csanak rendes volt és adott egy hibátlan gumiharmonikát, igy nem haragudtam magamra, mikor a régit széttéptem.), valamint a váltótartó bakokat és annak tartólemezét.

Annak ellenére, hogy az időjárás elképesztően kegyes hozzám és a "projekthez" már péntek/szombat  óta, még igy sem sikerült mindent megcsinálnom. Sajnos szeptember vége, az már nagyon ott van... fél hét - hétkor már olyan homály van, hogy kint nem lehet tevékenykedni.:( A garázsban meg hely van, de fény annál kevésbé.:( Igy a váltó szétszerelésével zártam a napot.

KEDD, a legelképesztőbb nap...
Reggel 9kor kezdtem a munkát. Lebrigécioloztam és lemostam az "új" váltót, majd kitettem a napra száritani, hogy gyors összerakás, aztán rakhassuk befele, utána jöhet a motor. Nem sokkal később Gábor hiv, hogy a "fusi" még mindig tart, csak délután jön. ("Szombat, vasárnap megcsináljuk, aztán itthon leszek egész héten..." ). Nem haragudtam, mivel még mindig nagy csúszásban voltam a szerdai határidőhöz képest.
Aztán folytattam a munkát... Minden egyes fém alaktrészt benzinben vagy brigéciolban mostam, ecseteltem, keféltem, súroltam, hogy ha már többet nem tehtek, legalább teljesen fémtiszta legyen minden. Ekkor kezdett bennem megvilágosodni a tény: Hogy is gondolhattam, hogy gyorsan szétkapom a régit, összerakom az újat és mehet minden a helyére, mikor minden egyes kis vacak alktrésszel eltötök jópár percet, órát? De nem tudtam kihagyni egyet sem!

Az új váltót tehát lemostam nagynyomású sugárral, majd a kisebb alaktrészek tisztitása után készre összeraktam és felöltöttem olajjal és MoS2-s adalékkal. Sajnos a féltengely gumiharang cimen árult utángyárott fost nem tudtam ráerőszakolni a féltengelyre, annyira szűk volt a nyaka! Sose vegyetek ilyet népek, kettőt téptem szét, most csak a jobb féltengelyen van gumi.:(

Ezután néhány alkatrészt újra megmostam, mert a száradás után koszos látszott a kosz.

Délután nekiláttam végre a motornak!
Birgéciolozás és nagynyomású mosás előtt levakoltam a lyukakat, hogy védjem a belesjét a viztől. Leirva csalóka, valóságban nagyon sok időm ment el az ilyen vacakolásokkal és akkor kezdtem valójában megérteni, hogy Gyula vagy KG hogy (volt) képes annyit vacakolni az autóikkal! Én nem mentem sehova már szombat óta, itt vagyok az udvarban és csak az autó 1/5-ödével (vagy mittomé') foglalkozom, nincs homokszórás, nincs szinterezés, nincs szinesre festés, nem kell dolgozni járnom, nem kell főznöm, és mégis annyi időt baszok el csak azzal, hogy olaj-, sár-, pormentes legyen minden alaktrész, hogy egyszerűen csak csodálkozva néztem, hogy már megint este van. Nincs semmi istenités, csak simán felismerések sorozata.

Lemostam a mocit (később a maradék koszok miatt háromszor is), sajnos a Brigeci se képes csodákra, sok sötét folt maradt a blokkon, de még igy is tetsztős lett. (Főleg ha a másik mellett nézem. ) Ugyanigy jártam el a generátorral és annak tartóival, a karbival, annak tálcájával, (karbit és az alapjárati csavart átfújtam kompresszoros levegővel).

Közben a ventilátort is szétszereltem és lemostam simán mosószerrel. Azon valami irtó ronda szenny van, kemény, kaparni lehet, ami nem jött le, de nem is akartam már vele több időt eltúrni, hagytam úgy. A venti gumijai nagyon rossz állapotban vannak, kéne valami szebb állapotút venni...

Késő délután kezdtem kompletizálni a motort. A maradék vizes helyeket kifújtam levegővel, majd először a megszakitóházat raktam össze és tettem fel, utána a karbit és a generátort. (Egyébként ő is először lett alaposabban letisztitva.) A motor mostmár egészen jól néz ki, még a kuplungszerkezet hiányzik róla, meg egy szétcsapott 17-es fejű csavar a generátor rögzitéséhez, amit remélem Gábor hoz holnap. (Ja, mert kimaradt a sztoriból, hogy Gábor délutáni érkezése szerda reggelre tolódott. ).

Közben már sötétedett, ekkor szedtem le a motortében a patentokról a takarást és láttam, hogy néhány körül piros maradt. Utánafestésre már nem volt időm, sajnos marad holnapra.

Napvégeztekor még felraktam a motorra a kipufogót, ettem egy jó kis fokhagymás-tejfölös húst tésztával és közben azon gondolkodtam, hogy hogyan ment el egy komplett napom, ami elvileg simán elég lett volna arra, hogy behozzam a lemaradásom. És még mindig nincs olyan állapotban az autó, hogy berakhassuk a motort, mert hiányzik a ventilátor, a trafó, a mágnesszelep, a kábelek... Arról nem is beszélve, hogy néhány csavarról már most nem tudom, honnan származnak.

Hétfőn megérkezett a várva várt üzenet Csanaktól: szerdára kész lesz a motor. És: Szerdára el is készült a motorkám.

Csak péntek estére tudtam hazajönni, Csanakkal kimentünk Csanakra, átvettem a motort, amivel a pénteki nap fejleményei le is zárultak.

Szombaton átlogisztikáztam a rendetlenséget a garázsban, úgyhogy be is fért az autó és kezdhettem szétszedni. A terv: motornak és váltónak együtt  kell kijönnie az autóból. Kb. d.e 11-től d.u. 4-ig szórakoztam az autóval, mivel voltak nehezitő tényezők. (Nem volt autóemelőm és Gáborom sem, és a váltót is első alkalommal szedtem ki. )
Probléma nélkül sikerült a tervet megvalóstanom. (Visszafele lehet kicsit nehezebben megy majd. ) Eztuán szétcsavaroztam a váltót és a motort, majd elmentem Somorjára egy kertbe és leültem egy székre. Egy szinpadot néztem, amin nem volt más, mint egy zongora és egy Presser Gábor. Sosem csináltam még ilyet azelőtt, hangulatos és kiváló élmény volt.
Vasárnapra is megvolt a terv: Mosó Masa Mosodája.
Hétfőn jön Gábor egy nagy szórópisztollyal, addigra elő kell késziteni a terepet. Vagyis: komplett alváz és hátsó kerékjárat mosás, valamint hamár kint a motor, akkor motortér tisztitás is, mert olyan még sosem volt.
Ezen kvül motor és váltó tisztitás, hogy azok is szép tisztán mehessenek a helyükre.
Nagyjából sikerült teljesiteni a legfontosabbakat, a motor és a váltó sajnos hétfőre marad. A napot a venti kiszerelésével kezdtem, mert olyan sem volt még. Meglepődtem, hogy csak egy csavar tartja, plusz a csövek... A mögötte lévő ventiház elég beteg állapotban van. Ezután kiszereltem az elosztót is, meg az alapjáratemelő szelepet is, jóformán teljesen üres lett a motortér. A kábelköteget kiszedtem a tartópöckökből és egy csomóban összefogtam, hogy ne zavarjon. Az autót felbakoltam és lemostam az alját és a motorteret is. Az alja egészen szép állapotban van, viszont drága lakatosunk pont ott nem alvázvédőzte le, ahol a legrondább foltozások vannak. Márpedig abból van pár.:( A motorteret megcsaptam magasnyomásúval, a festék csak úgy szaladt lefele, így tiszta lett, de szép nem. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy le kéne festeni az egész motorteret matt feketére, egyrészt, mert az van otthon, másrészt, hogy legalább egységes legyen. És azzal együtt a ventiházat, a váltó takarólemezét, a két lököstartó elemet, és a szelepfedelet (tudom azt hőállóval kéne, de ha már lent van, ne maradjon rozsdás). Túl gyorsan haladt a nap, a munka nem haladt eléggé főleg a szervezetlenség és a spontaneitás miatt. Az autót kétszer is átbakoltam, leszedtem a kerekeket, hogy a hátsó kerékjáratot is lemoshassam, végül az éjszakát lábakon állva töltötte, várva a hétfői fejleményeket.

A hétfői terv: Alvázvédés folytatása és befejezése, motortérfestés, kisebb fém kiegészitők festése. Plusz vasárnapi elmaradt feladatok teljesitése.
Hétfő: Helyzetjelentés talán holnap.

Mar megint hosszu, raadasul ezuttal ekezetek nelkuli bejegyzes olvashato itt!

Majus legvegen megjartuk Varpalotat es a Pannonia Fesztivalt. Az egyes-rukverc hianyat potoltam sok utassal es meg tobb pakkal. A fesztival mellesleg nagyon jo volt, a tisztason levo ingyenes parkoloban fesztival a fesztival mellett hangulat tombolt, satrak helyett autokkal es sok embernek latszo targgyal. Polskis szemszogbol nezve megint sajat karomon tanultam (ez a mai bejegyzes visszatero rejtett nepi motivuma lesz): a jol megpakolt tetocsomi ala kevesnek bizonyult a csomagterszigetelo gumi, at is szakitotta azt es a festekbe is beleagyazodtak a muanyag nelkuli tartolabak. Ugyanehez tartozik az is, hogy a teton levo pakkok nem voltak osszecsomagolva, igy a lelogo hatizsakvackok, muanyagbiztositok osszekarcoltak a tetot, szep fekete foltok is lettek rajta. Polir kene neki, csak elfelejtettem, hova raktam a Stiffitol vasarolt pasztat...

Negy napos delirium utan jonak lattam elindulni eszak fele, teljesen ismeretlen uton (Varpalota-Kisber-Komarom , ahol olyan emelkedok voltak, hogy kettesben mentem 40-nel hegynek felfele, es tudtam, ha megallok, soha nem indulok el tobbe. Cserebe a taj karpotolt, gyonyoru az a videk! Kis itthoni nyaralas es autonagytakaritas utan ujra Szombathelyre erkeztunk.

Aztan volt ket es fel pihenos hete a Kisautonak, majd felporgettuk az esemenyeket. Gyors lelkesedestol futotten elhataroztam, hogy csutortokon hazajovok, mivel itthon lesz tesom, es osszedobjuk vegre a laprugot meg az alvazat is megvedjuk mindentol.

Csutortok
Az egyik fo ok az volt, hogy csutortokon megerkezett a regota vart Motopolos csomag. Volt benne nagyon sok alkatresz:

Motorhoz:
- motortomitesgarnitura
- gyuruszett
- elso-hatso szimeringek
- hatso fotengelycsapagy

Laprugohoz:
- gyari felutkozo bakok
- felso gumiagyak
- szilentnel atmenocsavar
- szilentek

Plusz egy rakat kuszobdugo. A sok cucc lattan teljesen meg is feledkeztem arrol, hogy megis mi kell egy alaprugo korrekt felujitasahoz (kozepso osszefogo csavar, kengyelek, amiket megrendeltem, de nem erkeztek meg meg).
Indulas elott beszereztem egy alapozofesteket, egy flakon rozsdaatalakitot es brigeciolt, majd bepakoltam a kocsiba a potmotort es a potvaltot (ez is befert kenyelmesen ). Csanakon Csanaknal el is helyeztem ezeket letetbe, majd rovid beszelgetes utan indultam haza, hiszen tesom mar vart.

Itthon felbakoltuk az autot es Gabor lerobbantotta rola a laprugot. Megzsirozta a csapszegeket (A jobb oldali valami miatt nem akar zsirzodni, talan rossz a csavar rajta.), en meg lemostam nagynyomasuval az auto aljat. A multkor beszerzett bontott laprugo osszerakasahoz kello cuccokat kisse tulbizakodva egy masnapi gyori beszerzout alkalmaval kivantam potolni, ami el is jott a mai nappal.

Pentek
Sajnos sem a Transitban, sem a Beniben nem volt sem kozepso csavar, sem kengyel. Beniben vigasztalaskepp vettem egy laprugotarto also alubakot, ez volt az utolso az uzletben, sajnos nagyon leepult a polskis reszleguk. Valoszinuleg a Motopolon kivul sehol sem lehet kapni ilyeneket kulon, csak rugoval egyutt. Vegso megoldaskent betertem a Kossuth utcai bontoba, es vettem egy szep allapotu laprugot azzal a cellal, hogy ez marad egyben; szilentcsere, rozsdaatalakito, alapfestek es alvazvedo felvitele utan bekerulhet az autoba (Ezer koszonet Laceeee-nak a tippert es a segitsegert, az eredeti otlet butitott verzioja valosult meg, de igy is egesz korrekt lett). Annyi eszem nem volt, hogy Gyorben keressek egy boltot, ahol kaphatok laprugotarto anyacsavarokat, akkor meg nem tudtam, hogy milyen kovetkezmenyei lesznek ennek... Tudniillik a regi laprugo levetelekor eltort egy vagy ket anya, amik helyett ugy gondoltam majd veszek masikat Szerdahelyen. Bejartam a 3 legnagyobb vasas boltot, de sehol sem volt. Ezutan ocsem Jawa Mustang tipusu motorkerekparjan atrobogtunk a szomszed faluba, ahol szinten nem volt egyik vasasnal sem ilyen csavar. De a motorozas udito volt, megha csak utas is voltam, reg ultem motoron.

Egy nappal korabban meg nem gondoltam, hogy egy csavar hijjan fog meghiusulni az egesz laprugocsere. Pedig ez kovetkezett be.
Kisse megtorve, de folytattuk a munkat. Ha mar marad bakon a kocsi, akkor legyen rendesen megvedve a korokozoktol az alja. Csiszolas, rozsdatlanitas es alapkezeles (Csak ahol kellett! ) utan Gabor megtoltotte a pisztolyt es szetlotte az auto aljat, nagyjabol a tuzfalig minden gyonyoru fekete lett a Dinitrol kozremukodesevel. Ugyanolyan toldozott-foltozott a kulso-belso dob, mint azelott, de mar nem piros-szurke festekkodos, hanem egysegesen fekete, ami azert joval szebbet mutat. A laprugotarto elemtol kicsit feltem, de nem annyira veszes. (A jobb oldali bak kulso felen van atrohadva a fem, az rozsdatlanitva es fujva lett, a tobbi reszen par helyen rozsdafoltok.). Ezenkivul a masfel ev utan katasztrofalisan kinezo elso csomitarto alja is csiszolva-alapozva es alvazvedve lett, sokkal jobb ranezni arra is. A gyori laprugo megkapta a tervezett felujitast, most pedig varja, hogy jovo heten szerezzek nehany hasznalhato anyacsavart. Addig pihenes ujra, en meg megnezem, hatha Plosz Gyuszi Szombathely fele teved a nagy kek verdajaval.

Holnapra is van dolog, le akarom csiszolni es festeni a kerekivek egyes reszeit, ahonnan nagy szeretettel ugral le a festek az egeszseges gittreteg felol.:(:(:( (Tul sok kell az ilyen negativ tapasztalatbol, hogy az ember ezekbol tanulva meg tudjon kesobb epiteni egy tokeletes autot, nem tudom lesz-e ra lehetosegem valaha...) Ezenkivul remeljuk, egy kis uregvedes is belefer majd a holnapi programba.
Eltelt a vasárnap is, szebb idő volt, mint szombaton, úgyhogy lekapartam-csiszoltam-alapoztam-festettem a kerékívek csúnya részeit. Messziről szépek... "Falun elmegy, városban meg nem nézik" kategória. Ezen kívül az apróbb kőfelverődéseket és hibákat is lefestettem hasonló stílusban. És a végén pár kép a hátsó biztonsági övről Csutee és Gabi kérésre.

Szenvedélyesen romantikus hétvégén vagyunk túl...

Optimistán a pozitív dolgokkal kezdem. Sikerült beindítani a múltkor szervált pótmotort, és... Ja! Nincs és, ennyi a pozitívum, aztán jött a szar habbal.

Szedett-vedett csavarokkal rögzítettük a lendkereket, ráadásul azokkal is rosszul, csak mi ezt nem tudtuk... menetrendszerűen le is szakadt a lendkerék, a hat csavar bele is tört a főtengelycsapágyba, meg az a réz vacak is letört a főtengely végéről. Nem volt olcsó tanulság, de most már ezt is tudjuk. Még jó, hogy a váltóharang rajta volt a mocin az önindító miatt, különben a mentőautó vitt volna ela ela ela e-e-e.

Ennek ellenére örültem, hogy beindult a moci, nem is kellett sokat bíztatni, legalább. A mexet, önindítót, légszűrőt az autóban lévő mociról raktam át, a pótkarbi is szépen muszikált.

A következő szórakozási lehetőség a mex visszaszerelése, pontosabban a hézag belövése volt a bent lévő mocin. Első egy órás próbálkozás után rájött Gábor, hogy fordítva kötöttem az AC-ra a benzincsöveket (50% volt az esély arra, hogy elkúrjam, gratuláció és vállveregetés, köszönök mindent!). A benzincsövek bíztató megcserélése után következett még pár óra vacakolás, miután kiderült, hogy a mexházban az egyik kábel megtört, amit Gábor megjavított, mostmár végképp nem hasonlít a gyári formájára a mexház, de legalább működik. Mindez után sikerült beállítani nagyjából a hézagot, hézagoló nélkül csak úgy érzésre, jó kockás is lett a közlekedés, még rá kell néznem... Kéne egy hézagolót szerezni.

Ezután jobb ötletem nem is támadhatott volna, mint kistesómmal elmenni vezetni tanulni, nem mintha az egyes fokozatot az autóban a szentlélek tartotta volna... Nem sokkal ez után el is eresztette, úgyhogy az egyesem meg a rükvercem is ott maradt a bányató melletti bekötőúton. Majd visszamegyek érte jövő karácsonykor.

A félelem és reszketés folytatódott! Az elvesztéssel egy időben a víz is forrni kezdett, sőt spriccelt az alsó csőből. Gyorsan megállapítottam, hogy nem kapcsol a venti és eszembe jutottak a régi szép emlékek, máris a legrosszabbra számítottam. Legyenálldottaneve Csanak mesterrel beszéltem, így el tudtam indulni a megfejtés felé, kiderült, hogy a mágnesszelep nem kapcsolja a ventit. Tovább nem is jutottam, így fogtam, és onnan bevezettem egy kábelt az utastérbe, amit ha testelek, akkor indul a venti.

Levezetésképp még viccből leesett a jobb ablak az ajtóba, azt már rutinból raktam vissza a helyére. Summarum: Az autó nem jó, de használható.

Ezzel a technológiával el is jutottam Csanakhoz, aki egy mozdulattal (hogy máshogy) megállapította, hogy a bent lévő skodás hőgomba adta be a törcsit. Megoldás már legalább ismert, jövő héten kéne szereznem egy újat...

Szépen megköszöntem a segítséget, és az ismertetett feltételek mellett ma dicsőségesen megérkeztem Szombathelyre. A venti tökéletesen tartja a 80-85 fokot kis utastérmelegítéssel rásegítve, a kábel vége az elefántfülablak zárja alatt testelődik. Hadd dícsérjem meg a kisautót ezúton, ha már a gazdáját nem is. Szívem szerint már nagyon leraknám szegény párát pihenni valahova, mert hallom, hogy kiabál az életéért, de még ezt a kört muszáj volt megtenni vele.

Közben várom a múlt héten megrendelt motorrendberakáshoz és laprugófelújításhoz szükséges cuccokat a Motopoltól, meg az egyes fogaskereket maszekba, oszt annyi.

Ja, ma végig velem utazott lelkes mitfárerem Dorka személyében, aki ha úgy hozta a sors, behúzta a kéziféket is, nagy segítséget téve ezzel a nehézségek közepette!

"Kéne sok pénz, meg egy ezres."

A legutóbbi jelentkezés óta eltelt idő főként a motor körül forgott, de történtek más említésre méltó dolgok is...

Március utolsó hetében elmentünk a gumis bácsihoz, végre nyári gumikon gurul az autóka. Kérdésemre ajánlott egy gépműhelyt, ahova aznap el is mentem. Tudniillik Csanakkal beszéltem előtte, aki nem mondott biztatókat a győri hengerpersely gyártatással kapcsolatban. Úgy döntöttem, Szombathelyen is körülnézek ez ügyben, így kerültem a Vass-Gép Bt.-hez, ahol meglepő módon készségesen fogadott a főnök, még meglepőbb módon ismerte és volt is már dolga BIS-szel (!). Ha mindez nem elég, akkor elmondom, hogy kinyitott egy szekrényt, ahonnan kiborult egy szétbontott BIS moci jó pár darabja - a blokkon kívül majdnem minden ). Első körben a felfúrást ajánlotta (12 ezerért tud szerezni egy pár túlméretes dugattyú-gyűrű-csapszeg garnitúrát... plusz 10 a munka, és voltak kilátások új perselyekre is). Első találkozás után fülig érő mosollyal az arcomon mentem haza, úgy éreztem csoda történt.

Csakhogy, minden csoda három napig tart, amibe már sokszor belefutottam. A gyanús dolgok hatványozódtak, dumáltam Csanakkal, aki nem ajánlotta a felfúrást a perselyfal vékonysága miatt. Második alkalommal máshogy alakultak a dolgok. Faszikámnak mondtam, hogy a szerelőm nem ajánlja a felfúrást, erre rávágta, hogy ez hülyeség, mert a BIS perselynek olyan falvastagsága van, hogy gyárilag is vékonyabb lehetne, és kötötte az ebe-takaróhoz, hogy a felfúrás jó lesz oda, 22-25 ezerből megvan és már mehet is. Én meg ott voltam két "szakember" álláspontja között laikusként...Kurvára nem tetszett neki, hogy tárgyalgatni akarok az ügyben, látszott rajta, hogy nincs ehhez szokva! ("Az előbb hoztak egy egymilliós megrendelést a hathengeres dzsondérre, arról nem tárgyaltam ennyit..." Mondom: "Eddig egy helyen láttam túlméretes garnitúrát, ott 24 kHUF, itt hogyhogy 12?" "Valószínűleg, mert a másik helyen 100%-os haszonnal adják tovább, én meg 0%-kal adom..." jellegű.)

Vérbeli üzletemberrel volt dolgom, aki képes azt is elhitetni az emberrel, hogy a szar habbal jobb mint a somlói. De amikor rákérdeztem a dolgokra elszakadt nála minden és legszívesebben kivágott volna a retekbe, majd széles mosollyal kezet nyújtott és a döntésemre bízta az ügyet, szívesen vár vissza.

Szóval ezután is rágódtam, Csanakkal beszéltem újra, aki jelezte, hogy talán valami trágyaléből vagy ajtókilincsből gyártott garnitúra lehet az a 12 kHUF-os szett, nem biztos, hogy egy-két évnél többet kibírna... Az igazság odaát van, de Csanakban jobban megbízom, mint egy jöttment emberben.

Ekkor jutott eszembe a motor, amit legutóbbi bontós látogatásom során láttam. Ugyanis pár nappal előtte beszereztem egy bontott laprugót és egy BIS motortartó gumit. Laprugóval annyi a terv, hogy szétszedés, festés, új kengyelekkel, szilentekkel összerakás. Kérdeztem veztengely, mondta külön nincs, egyben motor van...

Időközben történtek más dolgok is. Miki művésznevű kollégával boltoltam egy szép BIS karbit, aminek nagyon örülök, mert ritkaságszámba megy már. Az alja kicsit hullámos, de majd me'sikóójuk'. Győrben Csanak megállapította, hogy a váltó valószínűleg azért kopog, mert az egyes fogaskerék van megroggyanva. Lehet vele járni, de...
Az oldtimerperfekt.hu oldalról rendeltem alváz- és üregvédő löttyöket, jövő héten várható az érkezésük, aztán valami helyet kéne találnom a kenyegetésre.

Nagypénteken kiderült, hogy a következő két hónapban nem lesz munkám, ennek örömére elmentem és megvettem a motort a bontóban. Főtengely nem lötyög, vezlánc lóg, mint állat, de körbeforog szépen a motor. Mellékesen becserkésztem egy működő kétállású ventikapcsolót is (enyémnek a második állása vacakol), meg egy gyári hátsóajtózár gumigyűrűt szigetelőszivaccsal.

Az elképzelés az, hogy a motor kis felújítás után üzembe kerül, a mostanival meg addig lehet kísérletezgetni, meg kideríteni az olajfolyás/zabálás okát, stb. A kis felújítás még nem tudom mit takar, mondjuk meg kéne bontani a motort, mert az egyik hengerben gyengébb a kompresszió. Ki tudja mi lesz, nem hiányzott ez a pénztelenség, de a motorral valamit lépni kell.:(

Tegnapelőtt, szombaton, bemutattam a régi somorjai arcoknak a kis gépet, akik utoljára 4 éve látták, nem  épp fényes állapotban, bejött mindenkinek. Páran élménykörúton is részt vettek.

Elég fontos esemény az is, hogy tegnap lemostam az autót, már csak azért, mert utoljára kanizsai talikor volt lemosva, ha jól emlékszem... Trógerság.:( Most viszont annál jobb ránézni, persze nem mindenhova, mert azért a garázstalan téli műszak megtette a hatását. Az elején gyűlnek az apró fehér pöttyök, a küszöb és a kerékjáratok alján itt-ott ledobta a festéket, plusz van egy nagyon csúnya függőleges "törés" a jobb küszöbön.:( Arról nem is beszélve, hogy egy alapos polírozás is ráférne, mert a fehér tető kényes nagyon, de azon majd legközelebb segítünk. Remélem egyszer még megadatik neki a (még) jobb sors.

Ma lányok helyett a motort locsoltam, de a kölnivíz nem vitte le a fél centis olajsarat, így elővettem a benzinkannát. Utána átnyomtam még gőzborotvával is, majd leszedtem a szelepfedelet, nem mintha tudtam volna bármi érdemlegeset is csinálni alatta, kicsit ledrótkeféltem. Leszedtem az olajszűrőt is, ott is volt minden csúnyaság, valszeg soha nem volt még leszedve... Hígítóval tisztára mostam. Olajbeöntősapkáról letörtem az alsó tárcsát, kapott másikat. Jobban szétbontani még nem akartam, mert arról is volt szó, hogy beindítjuk... Persze Gábor nincs itthon, én meg megfutamodtam a felelősség elől. Egyébként bontós bácsi azt mondta, hogy működőképes volt, amikor odakerült.

Egyelőre ennyi a történet, el kéne kezdenem beszerezni a dolgokat a felújításhoz, hogy Csanak bácsinál csak szétszedés-összerakás legyen, nem pedig fél éves pit stop.

Ma elgurultunk Győrékhez, sőt Csanak mesterrel is találokoztam, aki azt mondta, ha már így összefutottunk, gyorsan kicseréli nekem a főtengelyszimeringet. Nagy duzzogva beleegyeztem, és este 8-kor nekikezdtünk a hátfalbomlasztásnak, leszedte az olajszűrőt, aztán jött a 32-es anya, ami nem volt laza... Kellett neki jó fél óra erőlködés, meg egy csepp motorolaj a légcsavarhúzó fityfirittybe, hogy elengedje magát a muter, de sikerült.
Vezérműfedél le, régi szimering ki, új szimering be. Közben Csanak rájött valamire, amin akár a tisztelt olvasó is elgondolkodhat, ha megnézi az új szimeringen lévő jelet... Gond egy szál se, kicsit megpucoltam a fedelet, és már ment is vissza.
Új csavarokkal lett visszacsavarozva az olajszűrő, mert a régiek feje nagyon szét volt.

Naiv gyerek létemre gondoltam, ha veszek egy adag légesre való motortartórugó gumit, akkor azt szépen kicseréljük és annyival is kevesebb lesz a rezonancia... Utóbb kiderült, hogy BIS-be nem nagyon passzol az, kivéve az az egy, ami ráment. Hátfal vissza, gyújtás beállítva és ammen. Még a hangja is szebb lett!

Eléggé elhúzódott a mókázás, szóval 11 után gurultam ki az ojjektumból nagy mosollyal az orcámon. Ezúton is és újfent nagyon nagy köszönet Csanaknak, aki nélkül ez az autó már valahol ott gurulna az ingyenbenzinkutakkal tarkított örök kátyúnélküli ingyenautópályákon...

Utóirat:
Felteszem ide is annak a pólónak a fényképét, amit ma turkáltam. A kérdés természetesen az, hogy milyen márkájú, típusú autó van a pólón!

Alakulgat a kisautó. A motor össze- és beszerelés, valamint újraéledés óta már eltelt majdnem 1000 kilométer, az autó nagyon jól teljesít. Ergo az autó már használható állapotban van egy ideje, a teljes összeszerelés pedig folyamatosan zajlik.

02. 15. Péntek:
Rendelkezésemre állt egy jópofa fűtött garázs, meg szabadidő, úgyhogy vettem 3 liter Castrol Magnatec 15 W40-es motorolajat, majd kis Szervizkönyves kérdezősködés után nekiálltam, és lecseréltem az olajat az autóban. Kiderült, hogy az olajleeresztő-csavar az én BISemben imbuszosra lett cserélve, de sebaj. Kitisztítottam az olajszűrőt is, a retek a képen látható, nem tudom, ez mennyire számít vészesnek.
Természetesen most jöttem rá, hogy mennyivel ésszerűbb lett volna lecserélni az olajat, amíg kint volt a moci a kocsiból, mert így kín szenvedés, mármint ami a szűrő le - és felszerelését illeti.
Azóta már az új olajjal fut, ezúton is köszi CsuTeenak, KeMának, Pocoknak, Csanaknak a szervizkönyves segítséget.

02. 16. Szombat:
Előző nap az olajcsere után leszedtem a hátsó lököst, másnap pedig felragasztottuk a lökös oldalsó tartópatentjait. Tehát fúrás helyett a ragasztás mellett dönöttünk, azóta jól tartanak, majd kiderül, mennyire lesznek hosszú életűek. Miután újra felraktuk a hátsó lököst, sikerült beüzemelni az eddig nem működő tolatólámpát, meg a ködlámpát is.

Ugyanaznap végre lemértük, és beszabtuk öcsémmel a Polimpextől vásárolt tetőkárpitot is. Mindenféle ragasztás, csavarozás nélkül raktuk be, jól támasztja magát. Mikor már bent volt, gondolkoztunk, hogy gyárilag valószínűleg nem így fest a tetőkárpit, de ez most a legkisebb gondom. Két okból is: ha már más gondom nem lesz a kocsival, a tetőkárpit cserélve lesz valami egyedibb darabra. Másik: 2005 júniusa óta nem volt tetőkárpit az autómban, mennyei érzés volt a beszerelés után startolni! Mintha új autóm lenne.

Végre bent van a jobb oldali ajtókárpit is, köszi Thonynak. Igaz, a sima fekete műbőr változat, de kifogástalan állapotú, a csavarok is tartanak az ajtóban. Sajnos a gyári ajtókárpitok olyan állapotban vannak, hogy átléptek az emlék státuszba.:(

Kis logikai ellentmondás van a fentiekben: minden rendben halad!
Eme furcsa helyzet orvoslására öcsém nekifogott a bal oldali ajtózár kicseréléséhez. A gyári zárszerkezeten olyan kopott volt a záró rész, hogy nagyon erősen kellett az ajtót befele nyomni, hogy le lehessen zárni kulccsal, valamint magától kinyílt zárás nélkül. A most beszerelt zár egy bontott példány, amíg nem volt az autóban, tökéletesen működött. Beszerelés után is működik: ha nincs rajta a külső- és a belső zárt összekötő fehér műanyag alkatrész. Ha az rajta van, nem lehet bezárni az autót. Úgy tűnik, mintha hosszú lenne az a műanyag! Tehát most rossz zárból lett még rosszabb, mert ezt csak belülről lehet zárni, így mindig a jobb oldalon kell kiszállnom. Ettől eltekintve jobban csukódik az ajtó, mint a másikkal.

Emellett az ajtók még mindig nagyon csálék, nem tudom kivel állíttassam be. Ugyanígy a bal első lámpa is nagyon csálé szegény, egész pontosan átlósan ferde, amin nem tudok hogyan segíteni.:(

És hogy hepiend legyen a történet végén: VadMacs üzent, hogy van egy felesleges jobb hátsó BIS lámpabúrája számomra. Legközelebbi kanizsai látogatásom során le is boltolom vele.

Ja! Normális, csini, avatarnak tehető képek meg annál az egyszerű oknál fogva nincsenek, hogy hideg van. Kinek van kedve ilyen időben autót mosni.:(

Most végre kellőképpen lefáradt az agyam a sok hsz és blogbejegyzés elolvasása után, úgyhogy szentelek pár sort a mai napom emlékének.

Épp ma van egy hete, hogy az autó festése elkészült. Utána rögtön Vincebácsiékhoz került Ottó, ahol azóta is van. Az akkori tervezett pogram szerint másnap berakta volna a mocit az öreg, és ment volna vissza a gép a lakatoshoz, összerakásra.
Természetesen az eddig mindig óraműpontossággal működő Vince bácsi is kivette a szabit, és sajnos nem tudta az ígérteket betartani, bizonyos problémák miatt. Tehát a kocsi és a moci azóta is egymás mellett vártak.

Ezek fényében a mai nap úgy alakult, hogy én szkeptikus voltam, öcsém meg vállakozókedvű, szóval rábeszélt, hogy annak ellenére, hogy Vincebá nincs ma otthon, tegyük be a mocit, bónusznak felvetette, hogy megpróbálhatnánk beindítani.

Belementem, úgyhogy 11-kor felkeredtem, és elmentem megcsodálni élőben az új festést a kocsimon, többek között... Természetesen kb. 10 perc után jutott eszembe, hogy a fényképezőmasinát meg itthon felejtettem. Na mindegy, majd telefonnal... Szerencsére tudtam is szerválni egy Sony Ericsson spéci telót, amin 3,2 megapixeles fényképező van, szóval azzal készültek a képek.

Az egy hete előzetesbe küldött 3 fénykép 469-szeres megnézése után már nagyon kíváncsi voltam, milyen a szín élőben. Benyitottam a garázsba, csodálatos látvány tárult elém. Nem hittem a szememnek, nagyon más volt a szín, mint ahogy a 3 fényképről lejött. Kijelenthetem, hogy ez az a szín, amit elképzeltem magamnak, illetve Ottónak! Igazi piros, élénk, tüzes, sportos. Bár kétlem, hogy mindez az ide feltöltött képekről lejön, mert sokat csal a gép, meg a monitor. Márkahű színt választottam, mert a FIAT árnyalatok közül való, a teteje pedig minden árnyalat nélküli alap fehér. Megcsodáltam a két szín elválasztását, nagyon jól sikerült a legtöbb helyen. Azzal a plusz ténnyel, hogy lesz még a két szín közt egy fekete választóvonal, tökéletesnek mondható.
A műanyag cuccok (légbeömlő(k) oldalt, elöl, külső visszapillantótükrök) és az ablaktörlőkarok mind fényes feketére lettek lefestve, amitől először óckodtam, de most az a véleményem, hogy így is nagyon jó, és illik a fényes piroshoz.

Körbejártam 15-ször Ottót, csináltam pár képet, majd egy nagy lélegzetvétel után nekiálltunk a motornak. Felbakoltuk a váltót, rátoltuk a mocit, nagyjából összecsavaroztuk, azt is alátámasztottuk, feltettük a hátfalat. "Ha ki tudtuk szedni, vissza is menni fog" filozófiával végiggondolva minden lépést, szépen haladva tulajdonképpen probléma nélkül sikerült visszatennünk a mocit. Terméstesen a BIS most is megmutatta mit tud: a hátfal bal részén lévő 3 tartócsavarhoz egyszerűen képtelenség hozzáférni a hűtő miatt. De végül is minden a helyére került, kivéve a kis plé takaróbigyó, ami váltóharang és a motor közt van. Valahova jó helyre elraktam. Ezek után megtologattuk a gépet négyesben, szépen hallatszott a dugót szuszogása, éreztem, hogy jó helyen vannak.

Persze a kíváncsiság furdalt bennünket: meg kéne már hallgatni a rég nem hallott BIS hangot. Úgyhogy annak ellenére, hogy sem akksi, sem indítókulcs (és a helye, ahova be kéne dugni) nem volt az autóban, neki láttunk. Tesóm a villamos szaki (autodidakta), spontán bikázó cuccot dobott össze egy heggesztőgép meg egy régi polski akssikábelből, és indult a bikázás, szikra volt, tesóm baszogatta a startkábeleket, mint az akciófilmekben (már többször is indította így be a gépet. ), de a moci nem akart életre kelni. Gondoltuk nem vacakolunk vele feleslegbe, inkább megvárjuk, míg teljesen össze lesz szerelve a gép, majd utána, hozzáértőbb emberekkel.

Ezek után lemostam a két lököst, mert a külső felük szép pirosra lett lefestve, de a belsejük fekete és elég retkes maradt. Gondoltam ne legyenek már úgy visszatéve.

Majd felhívtam a lakatost, akivel MEGÍGÉRTETTEM, hogy egy hét múlva kész lesz a gép. Holnap azért nem vihetjük hozzá, mert két autó áll a garázsában, és kint meg nem maradhat a kisautó. Szerda környékén eltakarodik az audi, és mehet a Kispolski, azt mondta, jövő hét szombatra kész lesz. Szóval most már majdnem csak rajta múlik az autóm elkészülte. (épp ezért vagyok kissé ideges.:()

Ezek után nem volt mit tenni, kissé alulteljesítve nyugtáztuk a napot, de pozitívum, hhogy megint előrelépett egy kicsivel az autóka a gyógyulás útján.

Hogy a hibákról is beszéljek kicsit:
 - Valszeg úgy számoltak a festők, hogy lesz műanyag lista az esőereszen, így a belső részén eléggé elnagyolták a fehérre festést. Meglátjuk...
 - minden kábelköteg az utastérben szép piros lett (én hülyeségem volt...)
 - a hátsó lökösből nem vették ki a rendszámtáblavilágítást festés előtt
 - padlólemezből nem vették ki a dugókat, azokat is lefestették
 - a két légfilterházzal együtt az olajbeöntő sapkája is fekete lett...piros helyett
 - a motortér-nyílás peremén eléggé elnagyolták a festést
 - a pótkerék alatti részen nincs vízkieresztő lyuk (lakatos hibája)
 - kisebb pontocskákban hibák a festésen. Nem láttam még frissen festett autót, nem tudom mekkora hibák ezek.
 - a hátsó kerekek mögött nincs lyuk a lökösök tartósínjeinek felfogatására (lakatos hibája)

Ennyit egyelőre, és végül, de nem utolsó sorban a fényképek:

Ma beugrottunk Vince bácsiékhoz, megnéztem a motortotot. Szép tiszta lett a tegnapelőtti pucolás végeredményeként. Szerintem amit manuálisan meg lehet tenni pucolás terén, azt megtette, homokfúvó nem volt kéznél. A moci azt mondta, már alig várja, hogy újra a helyén lehessen és csapathassa a paripákat! Pár kép is készült...

Ma voltunk öcsémmel Győrben, Csanak átadta a megjavított motort. "Tesztelni" sajnos nem tudta, de manuálisan megforgatva szépen forog körbe. Végül is úgy alakult, hogy nem Csanak teszi vissza a motort az autóba, ha kész a festés, hanem mi. Tehát ma elvittük Vincebá' garázsába, ahol a kiszedés is történt. Szerencsére nagyon segítőkész az arc, azt mondta, probléma nélkül visszateszi ő a motort, még ha én nem is vagyok itthon.

Meg sikerült némi alkatrész-egyezségre is jutni Vincebá és Csanak részéről. Ugyanis Vincebá egy léges-polski-motoros kistraktort akar fabrikálni, amihez sikerült lezsírozni pár alkatrészt Csanaktól.

A BIS-emet nem láttam, de hívtam a festőket. Azt mondta a gyerek, hogy "Há még gittűjjük...". Mondtam, hogy jóvan. Megbeszéltük, hogy majd jövő hét szerdán megkukkantom a verdát. Meg ugyanakkor megyek majd Vincebához, és karácsonyi ajándékként letisztítom a 703 köbcentimet, hogy szép állapotban kerülhessen majd vissza a helyére.

Tegnapelőtt kiderült, hogy mi a baja a motoromnak, Csanak orvosolta a hibát és ma össze is rakta a lovakat. . Eppicit feldobta a napom. . Akár már mehetne is vissza a kasztniba, csak az épp tőle 50 km-re van, és festik. De egy gonddal kevesebb! ÖRÖK HÁLA CSANAKNAK!!! Jöna tálca Kozel