Sikeresen hazaértem a hétvégi találkozóról.
Első igazi pókos találkozóm volt, megismertem személyesen is néhány pókoldalról ismert kollégát, nagyon jó élmény volt.
Péntek este laza alapozás volt söröcskével (tudja valaki hova tűnt 6X1,5 liter Sopronim egy éjszaka alatt??? . Gyuláékkal is "beszélgettünk" a faházak végénél, sok érdekes dolgot tudtam meg a klubos-talis élet apró szösszeneteiről. Már alig várom a következőt! Fogggalmam sincs, hogyan, de bekerültem Velencére, és reggel 5 körül támolyogtam vissza a kempingbe... gyalog. Ha valaki bármilyen infóval tud szolgálni ezzel a kiruccanásommal kapcsolatban, kérem meséljen nekem.

A szombati tékozlási versenyen nem indultam, mert 11-kor estem ki a sátramból... mire észbe kaptam volna, már indultunk is a strandra, nagyon fílinges volt a félkörös felsorakozás és a felvonulás is! Nagyon nagy élmény volt. Várom a képeket okosba'.

A hétvégi versenyprogramoknál elég passzív voltam, ami lehet az előző nap elfogyasztott különböző hangulatnövelő gyógyitalok számlájára írható.
Vasárnap aztán ráéreztem a gyorsszlalom ízére, 3 pilóta mellé is bekéredszkedtem, nagy élmény volt Hepp Ádám, Buszos Petya és nem utolsó sorban Tölli Imi mellett markolni az üléstől kezdve a tetőig mindent.
CsuTee-val toltunk egy BIS-es gyorsulást, amire 3 emberből 4 különbözően emlékszik.:( Én meg sehogy... A lényeg, hogy nyertem egy vitatott oklevelet meg egy bort, amit igazából CsuTee-val ketten kéne meginnunk, az lenne az igazi. Majd jövőre...

Aztán jött a legjobb része  játéknak. Hazainduláskor vettem észre, hogy "Hoppá, mi?  Hol a kulcs?" És igen... Már megint elvesztettem az autókulcsaimt. Rövid keresgélés és gondolkodás után kiderült, hogy Tölli Imi autójában esett ki a zsebemből a kulcs, amikor a köröket róttuk és sokkot kaptam.
Persze ők léptek le a legkorábban, de nagyon rendes volt Imi, és a telefonhívás után megfordultak és visszahozták a szék mellé esett kulcsot... Még egyszer köszönöm neki és elnézést. Jövőre meghálálom - a megbeszéltek szerint - egy fagyival.

A kulcsért nyuszy kabriójával mentünk, ami megint csak nagyon nagy élmény volt, köszi neki is!

Búcsúzkodás, közös vonulás Fehérvárig nyuszyékkal, aztán irányba vettem nyugatot, és 2- 2 és fél óra alatt itthon is voltam. Kiváló utak vannak arrafelé a megszokotthoz képest. Toltam a kis gépnek a 100-110-et, 5,1-es fogyasztás mellett, szóval meg vagyok elégedve, csak egy picit eszi az olajat.

Ennyi volt, fasza volt, égből pottyant tali volt. Köszi mindenkinek, aki hozzátett a hangulathoz! Jövőre is megyek.

Ja, és nem utolsó sorban: Én örököltem meg Laceeee fergeteges meggy parádéját. Ha nem buggyant ma meg a napon, akkor... "Kérek meggyet!" lesz a jövő hét is.