Kisebb komplikációk egy komoly szívátültetés után

Szóval Csanak már megint "megjavította" az autómat. Tudniillik rosszul raktam össze a megszakítóházat, így a tengelye nem a helyén volt, emiatt nem tudta szegény öcsém belőni a gyújtást egy hete. Azóta nagykirály a gyújtásom, rég nem volt ilyen, köszönöm Csanaknak és Gábornak is. Önindítót vettem a szokásos bontóban, most az is tökéletesen működik az autóban.

Összeállt tehát teljesen a szerkezet szombatra, gyorsan kocsiba be, ablakot le, próbaútra ki. Kuplung keményebb, mint a régi váltóval volt, sebességeket nehezen veszi, km óra mutató fekszik, szar gázbowden miatt magas az alapjárat. Ezekkel jövő héten foglalkozunk, a kasztni felé vettem az irányt.

(Újfent) saját kezűleg kompresszorral lefújtam alvázvédővel a hátsó kerékjáratokat, és kicsiszoltam, lefestettem a kerékperem hátsó részét, ahol ledobta magáról a festéket. Tesóm javasolta, hogy télre tegyek fel hátulra sárfogókat, amik takarják a festést is. Meggondolom.

Vasárnap befaragtam a bontott légszűrőház-kipufogó közé az összekötő fém-bitumen csövet, ami a téli időszak közeledtével valószínűleg hasznos lesz. Ezenkívül szintén alvázvédővel lefestettem a küszöb legalsó peremét, plusz a hiányzó pirosságot pótoltam.

Nagy kalamajka egy apró alátét miatt

Hétfő reggelre készen állt az autó az újabb szombathelyi túrához. Győrben bugrottam Csanakhoz, aki elmesélte, hogyan kell a km óra spirált kicserélni, és összekavarintotta az olajnyomás-jelző kábeljét, ami szegény leszakadt út közben, valamint elmondta, hogy hiába van bent a gyári hőgomba, nem lesz két fokozata a ventinek, mert a bal alsó részen lévő csúszósarus rész hiányzik az enyémről... Ezen kívül megállapította, hogy a generátor nem lett kihézagolva, amiből baj lehet, majd pótolni kell. Tovább indulva, Enese és Csorna közt félúton elkezdett sikítani az ékszíj. Megnéztem: Egész generátor mozgott, a kitámasztó fémkar alsó csavarja elveszett, a generátor alsója pedig meglazult. Mindez a kifelejtett hézagoló alátét miatt... Egy régi hardy csavar és egy a racsnis kulcs 13-as fejével (ami alátét szerepet kapott) megoldottam a gondot, kibírta az utat Szombathelyig. Elég para volt, de szerencsém volt megint...

Négyfrontos harc a hibák ellen

Kedd reggelt a bontóban kezdtem, ahol kaptam km óra spirált, ezt cseréltem is rögtön (a tömbház melletti parkolóban a padkára feltolatva sikerült az autó alá bújnom).

Utána túra a városba: Unixnál vettem (raktárról!) BIS gázbowdent, valamint megrendeltem egy keletis boltban a rugalmas váltóösszekötőt  csavarokkal című produkciót. Km mutató valamit mutat, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy tizest csal lefelé, nem érzem rendesen, mert új a moci, de majd ha minden egyben lesz, megmérem GPS-szel.

Majd szétrobbantottam a belső teret, miután hátul kihúztam a régi gázbowdent, és az újat befűztem... Felszedtem a középkonzolt, ami a kardánalagutat takarja elöl, alatta undorító látvány fogadott és megint szidtam magam, hogy erre miért nem voltam képes akkor, amikor a festőhöz ment az autó.:S:(
Mindig új meglepetésként tárul elém a tény: A legtöbb helyen annyira pofátlanul egyszerű ez az autó, hogy  csak imádni lehet! Csak két éve még hülyébb voltam ezekhez, mint ma vagyok, visszagondolva, teljesen kibeleztem volna az egész autót, mielőtt festőhöz vittem volna...

Robbantás után kiszedtem a gázpedált és a váltó-gumiharangot is a helyükről, majd hirtelen felindulva rendeltem ezekből is újat a keleti autós boltból, holnap háromra értük megyek.

Generátor hézagolását magyarázta Csanak egy ideig, míg sikerült felfognom, de aztán tettek következtek, így úgy tűnik, a második számú probléma is megoldódott. Megint tanultam a saját hibámból, Csanaknak pedig megint hála.

Az új gázbowden tehát a helyén, holnap be kell kötni az új gázpedálra majd véglegesen. Rugalmas összekötőt leszedtem csavarokkal együtt, holnap már csak fel kell rakni az újat, úgyhogy elkönyvelhetem, hogy négy problémából kettőt teljesen megoldottam, kettőt pedig félig-meddig.

Képek nincsenek, mert a fényképező még mindig szervizben, mindenki vegye elő a  fantáziáját.

FRISSÍTÉÉÉÉS:

Egyben az autó!!!

Ma (szerda) ebéd után kiporszívóztam és kimostam a kardánalagút (vagy hogy hívják aztot csúnya részeit, háromkor pedig elmentem a megrendelt cuccokért. Váltókar gumiharang első ránézésre mocsok ótvar, gázpedál sem bíztató, váltóösszekötőt meg nem tudtak hozni (miután az előző kettőt láttam, nem annyira sajnáltam. ). Előző kettőt gyanúsan 800 Ft-ért elhoztam azért...

Gumiharangon nem volt a 4 lyuk, amivel rögzíteni lehet, és olyan sorja volt rajta, mint még soha semmin, így ment vissza a régi, ami még így lukasan is szebb, mint az utángyárott újan. Gázpedál szintén maradt a régi, mert ez is retek fos volt (hogy kéne azon fixálni a gázbowdent???). Mindig meghaladja a fantáziámat az untángyártott cuccok minősége, megint megszivattam magam.

Tehát régi rugalmas összekötőt régi csavarokkal (amik amúgy komplett gyáriak hullámalátéttel, persellyel együtt, csupán az anyacsavar sima 10-es) visszaraktam, jól megolajoztam az egészet.

Régi gázpedál vissza, új bowden rá, összekötés, csodás alapjárat, mint a mesében! (A legnagyobb hibája a gázpedálnak, hogy egyszer megéghetett, és a határoló pöcök hiányzik róla, ami teljesen felengedett állapotban megfogná, emiatt kicsit lassabban húzódik vissza, ha felengedem, valószínűleg feszül a bowden...).

Alapjárat beállítva, sebességeket veszi, mint a kisangyal, azonnal próbakör és csodás eredmény, régen nem volt ennyire egyben a kisautó!!! Nem hittem volna, hogy egy kis olaj és egy gyári gázbowden ennyit dob a teljesítményen! Végre azt mondhattam: Tényleg megérte a sok szerelgetés, nagyon megy a gép!

A mese tanulsága megint: Sose vegyetek utángyárott alkatrészt, mert hiába hűdeolcsó, felülmúlja a szarról elképzelt minden elképzeléseteket. Puszicsók.

U.i.: Köszönöm Gyulának és Hollonak a képes-szöveges segítséget a váltóösszekötő helyes felcsavarozásához!

HÉTFŐ és KEDD... Azt hiszem kezdem megérteni KG-t és OGY-t, miért tartott ennyi ideig összerakni az autóikat.

HÉTFŐ
Vasárnapi megcsúszás után nem is bántam, hogy Gábor a megbeszéltnél később érkezett. Reggel nekiálltam a festésre váró kisebb vasakat (váltó sapkája, lököstartó vasak, szelepfedél, ventiház)) kromofágozni és csiszolni.
Közben érkezett Gábor, igy az alvázvédés előtt a maradék rozsdaátalaktóval lekentem az alváz csúnyább részeit a foltozásoknál. Utána feltoltuk az autó seggét a magasba, majd kitakartam a festésre váró motortérben a kábelköteget vezető patentokat, csavarokat, lyukakat.
Lealapoztam a kisebb vasakat, majd felakasztottam őket száradni.
Gábor persze bejelentette, hogy ő 2-kor lelép, mert nem fejezték be a hétvégi "fusit". Az alvázvédés nagyjából elkészült, a két hátsó kerékjárati iv maradt el, meg még pár helyen jöhet majd még egy réteg alvázvédő. "Holnap reggel 8-ra jövök, aztán folytatjuk". Megegyeztünk, hogy haladjon a száradnivaló rész is, én fogom lefújni a motorteret és a kis vasakat matt feketével. (Nem mert azért vagyok oda, hanem mert ebből volt egy nyúlásnyira a pincében.) Egyébként valószinűleg nem lett volna sokkal drágább a történet, ha kikevertetem a piros szint valahol, de Gábor lelépett, igy időben duplán meg voltam csúszva, mint azelőtt, nem volt időm és kedvem sem futkározni.:(
Életemben először festékpisztolyt fogtam és SAJÁT KEZŰLEGmlefújtam a motorteret és a vasakat. Gyakorlásnak jó volt, sokmindent nem lehet elrontani ezeken...

Majd jött a "Mit csináljunk hamarab" szindróma, igy a kisebb mosandó elektromos alkatrészek felé fordultam, hogy azok száradhassanak. Kezembe került a gyújtáselosztó és a trafó és a mágnesszelep, amiket nem akartam visszarakni a helyükre anélkül, hogy ne legyenek legalább teljesen por- és olajmentesek. Benzin és Brigéciol segitette a munkámat. A trafót még sosem szedtem ki, csodálkoztam is, mikor mosás után piros lett a tengelye.

Ezután nekiálltam a váltónak, mert úgy beszéltük, hogy kedd reggel annak a felrakásával folytatjuk. Mivel nincs két komplett váltóm, leszedtem a régi váltóról a km kihajtást, a toltatólámpa kapcsolót és a rugalmas összekötőt (Csanak rendes volt és adott egy hibátlan gumiharmonikát, igy nem haragudtam magamra, mikor a régit széttéptem.), valamint a váltótartó bakokat és annak tartólemezét.

Annak ellenére, hogy az időjárás elképesztően kegyes hozzám és a "projekthez" már péntek/szombat  óta, még igy sem sikerült mindent megcsinálnom. Sajnos szeptember vége, az már nagyon ott van... fél hét - hétkor már olyan homály van, hogy kint nem lehet tevékenykedni.:( A garázsban meg hely van, de fény annál kevésbé.:( Igy a váltó szétszerelésével zártam a napot.

KEDD, a legelképesztőbb nap...
Reggel 9kor kezdtem a munkát. Lebrigécioloztam és lemostam az "új" váltót, majd kitettem a napra száritani, hogy gyors összerakás, aztán rakhassuk befele, utána jöhet a motor. Nem sokkal később Gábor hiv, hogy a "fusi" még mindig tart, csak délután jön. ("Szombat, vasárnap megcsináljuk, aztán itthon leszek egész héten..." ). Nem haragudtam, mivel még mindig nagy csúszásban voltam a szerdai határidőhöz képest.
Aztán folytattam a munkát... Minden egyes fém alaktrészt benzinben vagy brigéciolban mostam, ecseteltem, keféltem, súroltam, hogy ha már többet nem tehtek, legalább teljesen fémtiszta legyen minden. Ekkor kezdett bennem megvilágosodni a tény: Hogy is gondolhattam, hogy gyorsan szétkapom a régit, összerakom az újat és mehet minden a helyére, mikor minden egyes kis vacak alktrésszel eltötök jópár percet, órát? De nem tudtam kihagyni egyet sem!

Az új váltót tehát lemostam nagynyomású sugárral, majd a kisebb alaktrészek tisztitása után készre összeraktam és felöltöttem olajjal és MoS2-s adalékkal. Sajnos a féltengely gumiharang cimen árult utángyárott fost nem tudtam ráerőszakolni a féltengelyre, annyira szűk volt a nyaka! Sose vegyetek ilyet népek, kettőt téptem szét, most csak a jobb féltengelyen van gumi.:(

Ezután néhány alkatrészt újra megmostam, mert a száradás után koszos látszott a kosz.

Délután nekiláttam végre a motornak!
Birgéciolozás és nagynyomású mosás előtt levakoltam a lyukakat, hogy védjem a belesjét a viztől. Leirva csalóka, valóságban nagyon sok időm ment el az ilyen vacakolásokkal és akkor kezdtem valójában megérteni, hogy Gyula vagy KG hogy (volt) képes annyit vacakolni az autóikkal! Én nem mentem sehova már szombat óta, itt vagyok az udvarban és csak az autó 1/5-ödével (vagy mittomé') foglalkozom, nincs homokszórás, nincs szinterezés, nincs szinesre festés, nem kell dolgozni járnom, nem kell főznöm, és mégis annyi időt baszok el csak azzal, hogy olaj-, sár-, pormentes legyen minden alaktrész, hogy egyszerűen csak csodálkozva néztem, hogy már megint este van. Nincs semmi istenités, csak simán felismerések sorozata.

Lemostam a mocit (később a maradék koszok miatt háromszor is), sajnos a Brigeci se képes csodákra, sok sötét folt maradt a blokkon, de még igy is tetsztős lett. (Főleg ha a másik mellett nézem. ) Ugyanigy jártam el a generátorral és annak tartóival, a karbival, annak tálcájával, (karbit és az alapjárati csavart átfújtam kompresszoros levegővel).

Közben a ventilátort is szétszereltem és lemostam simán mosószerrel. Azon valami irtó ronda szenny van, kemény, kaparni lehet, ami nem jött le, de nem is akartam már vele több időt eltúrni, hagytam úgy. A venti gumijai nagyon rossz állapotban vannak, kéne valami szebb állapotút venni...

Késő délután kezdtem kompletizálni a motort. A maradék vizes helyeket kifújtam levegővel, majd először a megszakitóházat raktam össze és tettem fel, utána a karbit és a generátort. (Egyébként ő is először lett alaposabban letisztitva.) A motor mostmár egészen jól néz ki, még a kuplungszerkezet hiányzik róla, meg egy szétcsapott 17-es fejű csavar a generátor rögzitéséhez, amit remélem Gábor hoz holnap. (Ja, mert kimaradt a sztoriból, hogy Gábor délutáni érkezése szerda reggelre tolódott. ).

Közben már sötétedett, ekkor szedtem le a motortében a patentokról a takarást és láttam, hogy néhány körül piros maradt. Utánafestésre már nem volt időm, sajnos marad holnapra.

Napvégeztekor még felraktam a motorra a kipufogót, ettem egy jó kis fokhagymás-tejfölös húst tésztával és közben azon gondolkodtam, hogy hogyan ment el egy komplett napom, ami elvileg simán elég lett volna arra, hogy behozzam a lemaradásom. És még mindig nincs olyan állapotban az autó, hogy berakhassuk a motort, mert hiányzik a ventilátor, a trafó, a mágnesszelep, a kábelek... Arról nem is beszélve, hogy néhány csavarról már most nem tudom, honnan származnak.

Lassan vége van a nyárnak, kisautómnak is nagy bánata van, ráadásul még a blogolás is elmarad.

Amikor a Polski-buzik találkoznak

Még csak egy hónapja volt, de már olyan réginek tűnik...Idei évre is megszereztem az aláírást az Országos-Nemzetközi Fiat126 Találkozóról. Igaz csak szombaton dél körül futottam be, de az ezután következő egy napra való élmény már megint leírhatatlan volt. Azért megpróbálom:

Szombat
Mint ahogy tavaly tettem, idén is próbáltam a lehető legtöbb időt eltölteni kedvenc "polskibuzijaimmal", a szombati napot a strandon (az újfent váratlanul leszálló) Csanakkal és ritkán látott Egérékkel abszolváltam, persze mindenkit szeretünk alapon végigjártam az összes ismerős és ismeretlen autót, akivel tudtam beszéltem pár szót. A felvonulást ezúttal újonnan leigazolt pajtikámmal, Bercivel köröztem végig, hatalmas élmény volt, idén még jobban megőrültek a gyanútlan járókelők, mint tavaly, egy lelkes fiatal egy doboz sört nyomott a munkahelyét kishíján elhagyó, ablakon félig kilógó mitfárerem kezébe.
A kempingbe visszaérve végre a címzett - azaz Tibee - kezébe kerültek a tavaly ősszel szerzett kúpos cuccosok, én pedig KeMától kaptam meg a várva-várt botott BIS cuccaimat. Az adásvétlek után rémülten vettem észre, hogy a nap folyamán nyolc, azaz nyolc doboz SÖR került kisautóm hátsó csomagtartójába, amit megpróbáltam egy ideig leplezni, majd szép lassan eltűntetni azokat az autómból, mert azért mégsem illik ilyet egy Polski találkozón!
Az estét az eredményhirdetés és a finom kaja után a később visszatérő Buszossal, egy ideig Egérrel, később Piszkor Petyáékkal, Chrisékkel, Dömiékkel, Ricsivel, természetesen KG-val, és a szlovák delegációval töltöttem, mikor valami intergalaktikus rendszerhiba folytán egyszercsak hajnal lett, és azt vettem észre, hogy a gondviselő kegye folytán kinevezett dajkáim próbálnak engem jobb belátásra - és nyugovóra - bírni.

Vasárnap
Másnap másnap. És korán kelés. Hasonló hangulat, mint egy nappal korábban (csak 100 km-rel arrébb), de menni kell: Nem gyalog. Autóval. Gyors tankolás és evés Egérék vezényletével, majd mentünk gyorsulni, szlalomozni... Na persze én idén is csak potyautasként üzemelve gyűjtöttem az élményeket: Baz és KG mellett ülve is végiglúdbőrőztem és aztakurváztam egy-két gyorsulást, az élmény: megfizethetetlen! KG "új" autója nagyon egyben van, pedig "még" nincs is kész. Eközben Rékával, Csajossal és Somával pihengettünk egy kicsit a 130 fokosnak tűnő aszfaltcsík partján, amit nálam az idült másnaposság még megfejelt jó rendesen.

Délután indulás haza, egy ideig Raverékkel konvojoztam, később Devecsernél felvettem két, egyenként 20 kilós pakkal stoppoló lengyel (!) atyafit és behajtogattam őket az autóba.

A talit már pár helyen megdícsértem, de hivatalosan itt is köszönöm a szervezőknek a nem kis feladat sikeres ellátását, a szakácsoknak a finom vacsorát, és a keveset látott polskistársaknak a kiemelkedő hangulatot.

A találkozó után hirtelen felindulásból teleragasztgattam a bal hátsó ablakomat talis matricákkal, kellemes utóhangulatként ez is elfért.

Egyéb megjegyzendő történések

Feljegyzendő, hogy elhoztam Dömitől a régóta nála lakó cuccaimat. Igen. Dömi akkor még csak egy átlag ember volt. Ma viszont már egy ember, aki megjárta a Balti tenger partját saját, Polski Fiat 126p típusú személygépjárművével. Neki is és a többieknek is... "makkszimális tiszteletem".
Ja, a cuccok... Egy cipősdoboznyi élvezet:
- Egy pár gyári új BIS-váltótartóbak az Egykerék Bt.-től
- Egy kiváló állapotú használt BIS kuplungszerkezet Ágó Bélától
- Egy pár hangfal Plósz Gyuszitól - mostmár gyakorlatilag is a tulajdonomba kerültek.

Hogy az autóba mikor kerülnek...

Két út van mostanában: A "majd ha cseréjük a mocit meg a váltót, berakjuk ezt is" jellegű és a "majd Gábor megcsinálja" típusú.

Ez az egyik: Ma tárgyaltam Gáborral, mégpedig arról, hogy mostmár jöhetne az autóban a következő trekk a cédéről, mert már másfél éve a "The Polaks"-tól megy a "Motorzaj" című szám, amit már kívülről fújok, és már a stílusa is egyre sallangosabb. A mostani kalaptartóra nemhogy zenecuccot nem lehet rászerelni, de egy csúnyább gondolattól is leszakad, szóval Cirmimirmi klubtársunk megoldása felé kezdtünk tendálni. Annyi préselt fa van itthon, hogy Dunát rekeszhetnénk vele, valószínűleg egy ilyen lesz BIS-kalaptartó jellegűre megvagdosva, és bele lesz faragva a Plósz-féle két piros-fekete audijó meg egy pár sárga-fekete noném cucc egy hangoskodó ládából átszerelve, mindez egy kis kárpittal meghúzva és jöhet a mehet. Aztán kell még egy erősítő, és zúzolhat a zene éjjel-nappal. Hogy mikor lesz idő ennek a kivitelezésére, még nem tudni, de annyira nem is zavar.

Már csak azért se, mert úgy döntöttem, - majd az idő megmondja jól-e vagy rosszul - hogy leteszem a kisautót egy időre. Mármint addig, míg Csanak nem vágja rendbe a pótmotoromat és a pótváltómat. Mondják, hogy ezeknek az autóknak lelke van... Hát egyre hangosabban hallom, ahogy sikítva sír ez az autó, mikor autózok.:( Megveregetem a hátát és azt mondom, hogy kurvajó arc volt, hogy beteg motorral és váltóval végighúzta velem a nyarat, elvitt ezer helyre, egy szó nélkül - nagyjából 5000 kilométert! De most pihennie kell, addig nem akarok vele járni, míg nem lesz a váltó és a motor kicserélve.
Sajnos az öreg Mesternek nincs ideje a legózásra, bár a kellékek ha minden igaz, megvannak, de Csanak a Feró-sláger kicsit korszerűsített verzióját kapcsolta be, a "Nyolc óra munka, nyolc óra muka, nyolc óra munka." refrénűt, amin inkább sírni kéne, de sajnos így alakult megint.:( Most jön az, hogy négy év alatt már igazán megtanulhattam volna összerakni egy BIS mocit...

Itt jön a másik út: A váltó nagyjából rendben van, de inkább "egy kosszal" raknám be azt is majd a motorral együtt. Ezt megelőzően alvázvédés a hátsó régióban is. Ekkor jöhetnek majd:
- új váltótartók meg a bontott motortató gumi rugóstul
- kuplungszerkezet (ő még hangosabban tud sírni, mint a motor)
- alapjáratnövelő szelep
- hőgomba cseréje az új kétállásúra
- km spirál cseréje is, mert tegnap az eddigi bajokat megfejelve még a kilométermutatóm is elfeküdt. Efajta újkeletű bajok a bepisilés (néha egy-egy deci víz kifolyik az autóból, valahol van egy kis lyuk az alsó csövön, azt is megnézzük majd a cserekor...), meg a balos index sem üzemel mostanában.

Szóval egyelőre előveszem a másik járgányomat, azt a régi kék gépet, hatalmas motorral, amilyennel a Plósz is rallyzik. Kisautóm pedig pihenjen egy picit az udvarban.

Mar megint hosszu, raadasul ezuttal ekezetek nelkuli bejegyzes olvashato itt!

Majus legvegen megjartuk Varpalotat es a Pannonia Fesztivalt. Az egyes-rukverc hianyat potoltam sok utassal es meg tobb pakkal. A fesztival mellesleg nagyon jo volt, a tisztason levo ingyenes parkoloban fesztival a fesztival mellett hangulat tombolt, satrak helyett autokkal es sok embernek latszo targgyal. Polskis szemszogbol nezve megint sajat karomon tanultam (ez a mai bejegyzes visszatero rejtett nepi motivuma lesz): a jol megpakolt tetocsomi ala kevesnek bizonyult a csomagterszigetelo gumi, at is szakitotta azt es a festekbe is beleagyazodtak a muanyag nelkuli tartolabak. Ugyanehez tartozik az is, hogy a teton levo pakkok nem voltak osszecsomagolva, igy a lelogo hatizsakvackok, muanyagbiztositok osszekarcoltak a tetot, szep fekete foltok is lettek rajta. Polir kene neki, csak elfelejtettem, hova raktam a Stiffitol vasarolt pasztat...

Negy napos delirium utan jonak lattam elindulni eszak fele, teljesen ismeretlen uton (Varpalota-Kisber-Komarom , ahol olyan emelkedok voltak, hogy kettesben mentem 40-nel hegynek felfele, es tudtam, ha megallok, soha nem indulok el tobbe. Cserebe a taj karpotolt, gyonyoru az a videk! Kis itthoni nyaralas es autonagytakaritas utan ujra Szombathelyre erkeztunk.

Aztan volt ket es fel pihenos hete a Kisautonak, majd felporgettuk az esemenyeket. Gyors lelkesedestol futotten elhataroztam, hogy csutortokon hazajovok, mivel itthon lesz tesom, es osszedobjuk vegre a laprugot meg az alvazat is megvedjuk mindentol.

Csutortok
Az egyik fo ok az volt, hogy csutortokon megerkezett a regota vart Motopolos csomag. Volt benne nagyon sok alkatresz:

Motorhoz:
- motortomitesgarnitura
- gyuruszett
- elso-hatso szimeringek
- hatso fotengelycsapagy

Laprugohoz:
- gyari felutkozo bakok
- felso gumiagyak
- szilentnel atmenocsavar
- szilentek

Plusz egy rakat kuszobdugo. A sok cucc lattan teljesen meg is feledkeztem arrol, hogy megis mi kell egy alaprugo korrekt felujitasahoz (kozepso osszefogo csavar, kengyelek, amiket megrendeltem, de nem erkeztek meg meg).
Indulas elott beszereztem egy alapozofesteket, egy flakon rozsdaatalakitot es brigeciolt, majd bepakoltam a kocsiba a potmotort es a potvaltot (ez is befert kenyelmesen ). Csanakon Csanaknal el is helyeztem ezeket letetbe, majd rovid beszelgetes utan indultam haza, hiszen tesom mar vart.

Itthon felbakoltuk az autot es Gabor lerobbantotta rola a laprugot. Megzsirozta a csapszegeket (A jobb oldali valami miatt nem akar zsirzodni, talan rossz a csavar rajta.), en meg lemostam nagynyomasuval az auto aljat. A multkor beszerzett bontott laprugo osszerakasahoz kello cuccokat kisse tulbizakodva egy masnapi gyori beszerzout alkalmaval kivantam potolni, ami el is jott a mai nappal.

Pentek
Sajnos sem a Transitban, sem a Beniben nem volt sem kozepso csavar, sem kengyel. Beniben vigasztalaskepp vettem egy laprugotarto also alubakot, ez volt az utolso az uzletben, sajnos nagyon leepult a polskis reszleguk. Valoszinuleg a Motopolon kivul sehol sem lehet kapni ilyeneket kulon, csak rugoval egyutt. Vegso megoldaskent betertem a Kossuth utcai bontoba, es vettem egy szep allapotu laprugot azzal a cellal, hogy ez marad egyben; szilentcsere, rozsdaatalakito, alapfestek es alvazvedo felvitele utan bekerulhet az autoba (Ezer koszonet Laceeee-nak a tippert es a segitsegert, az eredeti otlet butitott verzioja valosult meg, de igy is egesz korrekt lett). Annyi eszem nem volt, hogy Gyorben keressek egy boltot, ahol kaphatok laprugotarto anyacsavarokat, akkor meg nem tudtam, hogy milyen kovetkezmenyei lesznek ennek... Tudniillik a regi laprugo levetelekor eltort egy vagy ket anya, amik helyett ugy gondoltam majd veszek masikat Szerdahelyen. Bejartam a 3 legnagyobb vasas boltot, de sehol sem volt. Ezutan ocsem Jawa Mustang tipusu motorkerekparjan atrobogtunk a szomszed faluba, ahol szinten nem volt egyik vasasnal sem ilyen csavar. De a motorozas udito volt, megha csak utas is voltam, reg ultem motoron.

Egy nappal korabban meg nem gondoltam, hogy egy csavar hijjan fog meghiusulni az egesz laprugocsere. Pedig ez kovetkezett be.
Kisse megtorve, de folytattuk a munkat. Ha mar marad bakon a kocsi, akkor legyen rendesen megvedve a korokozoktol az alja. Csiszolas, rozsdatlanitas es alapkezeles (Csak ahol kellett! ) utan Gabor megtoltotte a pisztolyt es szetlotte az auto aljat, nagyjabol a tuzfalig minden gyonyoru fekete lett a Dinitrol kozremukodesevel. Ugyanolyan toldozott-foltozott a kulso-belso dob, mint azelott, de mar nem piros-szurke festekkodos, hanem egysegesen fekete, ami azert joval szebbet mutat. A laprugotarto elemtol kicsit feltem, de nem annyira veszes. (A jobb oldali bak kulso felen van atrohadva a fem, az rozsdatlanitva es fujva lett, a tobbi reszen par helyen rozsdafoltok.). Ezenkivul a masfel ev utan katasztrofalisan kinezo elso csomitarto alja is csiszolva-alapozva es alvazvedve lett, sokkal jobb ranezni arra is. A gyori laprugo megkapta a tervezett felujitast, most pedig varja, hogy jovo heten szerezzek nehany hasznalhato anyacsavart. Addig pihenes ujra, en meg megnezem, hatha Plosz Gyuszi Szombathely fele teved a nagy kek verdajaval.

Holnapra is van dolog, le akarom csiszolni es festeni a kerekivek egyes reszeit, ahonnan nagy szeretettel ugral le a festek az egeszseges gittreteg felol.:(:(:( (Tul sok kell az ilyen negativ tapasztalatbol, hogy az ember ezekbol tanulva meg tudjon kesobb epiteni egy tokeletes autot, nem tudom lesz-e ra lehetosegem valaha...) Ezenkivul remeljuk, egy kis uregvedes is belefer majd a holnapi programba.
Eltelt a vasárnap is, szebb idő volt, mint szombaton, úgyhogy lekapartam-csiszoltam-alapoztam-festettem a kerékívek csúnya részeit. Messziről szépek... "Falun elmegy, városban meg nem nézik" kategória. Ezen kívül az apróbb kőfelverődéseket és hibákat is lefestettem hasonló stílusban. És a végén pár kép a hátsó biztonsági övről Csutee és Gabi kérésre.

Szenvedélyesen romantikus hétvégén vagyunk túl...

Optimistán a pozitív dolgokkal kezdem. Sikerült beindítani a múltkor szervált pótmotort, és... Ja! Nincs és, ennyi a pozitívum, aztán jött a szar habbal.

Szedett-vedett csavarokkal rögzítettük a lendkereket, ráadásul azokkal is rosszul, csak mi ezt nem tudtuk... menetrendszerűen le is szakadt a lendkerék, a hat csavar bele is tört a főtengelycsapágyba, meg az a réz vacak is letört a főtengely végéről. Nem volt olcsó tanulság, de most már ezt is tudjuk. Még jó, hogy a váltóharang rajta volt a mocin az önindító miatt, különben a mentőautó vitt volna ela ela ela e-e-e.

Ennek ellenére örültem, hogy beindult a moci, nem is kellett sokat bíztatni, legalább. A mexet, önindítót, légszűrőt az autóban lévő mociról raktam át, a pótkarbi is szépen muszikált.

A következő szórakozási lehetőség a mex visszaszerelése, pontosabban a hézag belövése volt a bent lévő mocin. Első egy órás próbálkozás után rájött Gábor, hogy fordítva kötöttem az AC-ra a benzincsöveket (50% volt az esély arra, hogy elkúrjam, gratuláció és vállveregetés, köszönök mindent!). A benzincsövek bíztató megcserélése után következett még pár óra vacakolás, miután kiderült, hogy a mexházban az egyik kábel megtört, amit Gábor megjavított, mostmár végképp nem hasonlít a gyári formájára a mexház, de legalább működik. Mindez után sikerült beállítani nagyjából a hézagot, hézagoló nélkül csak úgy érzésre, jó kockás is lett a közlekedés, még rá kell néznem... Kéne egy hézagolót szerezni.

Ezután jobb ötletem nem is támadhatott volna, mint kistesómmal elmenni vezetni tanulni, nem mintha az egyes fokozatot az autóban a szentlélek tartotta volna... Nem sokkal ez után el is eresztette, úgyhogy az egyesem meg a rükvercem is ott maradt a bányató melletti bekötőúton. Majd visszamegyek érte jövő karácsonykor.

A félelem és reszketés folytatódott! Az elvesztéssel egy időben a víz is forrni kezdett, sőt spriccelt az alsó csőből. Gyorsan megállapítottam, hogy nem kapcsol a venti és eszembe jutottak a régi szép emlékek, máris a legrosszabbra számítottam. Legyenálldottaneve Csanak mesterrel beszéltem, így el tudtam indulni a megfejtés felé, kiderült, hogy a mágnesszelep nem kapcsolja a ventit. Tovább nem is jutottam, így fogtam, és onnan bevezettem egy kábelt az utastérbe, amit ha testelek, akkor indul a venti.

Levezetésképp még viccből leesett a jobb ablak az ajtóba, azt már rutinból raktam vissza a helyére. Summarum: Az autó nem jó, de használható.

Ezzel a technológiával el is jutottam Csanakhoz, aki egy mozdulattal (hogy máshogy) megállapította, hogy a bent lévő skodás hőgomba adta be a törcsit. Megoldás már legalább ismert, jövő héten kéne szereznem egy újat...

Szépen megköszöntem a segítséget, és az ismertetett feltételek mellett ma dicsőségesen megérkeztem Szombathelyre. A venti tökéletesen tartja a 80-85 fokot kis utastérmelegítéssel rásegítve, a kábel vége az elefántfülablak zárja alatt testelődik. Hadd dícsérjem meg a kisautót ezúton, ha már a gazdáját nem is. Szívem szerint már nagyon leraknám szegény párát pihenni valahova, mert hallom, hogy kiabál az életéért, de még ezt a kört muszáj volt megtenni vele.

Közben várom a múlt héten megrendelt motorrendberakáshoz és laprugófelújításhoz szükséges cuccokat a Motopoltól, meg az egyes fogaskereket maszekba, oszt annyi.

Ja, ma végig velem utazott lelkes mitfárerem Dorka személyében, aki ha úgy hozta a sors, behúzta a kéziféket is, nagy segítséget téve ezzel a nehézségek közepette!

"Kéne sok pénz, meg egy ezres."